kosa blogja

fülledt augusztus végi nyár

tejfehér felhők ágálnak tompán

eltűnt a madárdal is valahová

a Nap még visszasüt bandzsán

majd átadja helyét a szürkületnek

egy eltévedt légy nagyon ideges

azt mondják ilyenkor nagyidő lesz

fáradtan szöszöl a napsugár

ez már alig nyár talán

tollpihék repülnek galambpár hátán

fürge darázs enyeleg muskátlim nyakán

ez az egy virág maradt meg csupán

a többinek a szemét kibökte a magány

gány gány gány talány

a fű olyan mintha kétszersültvolna

ropog a macska talpa alatta

minden a semmi semmi a minden

lassan de tökbizti hogy belép a nincsen

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kert, élt benne egy liliom és vele egy lepke. Örvendeztek a fénynek, s persze nekem. Kergettem a lepkét, de nem szúrtam tűre, a liliom nézte, bólintott fejével. Nem tudom ki volt boldogabb, én vagy ők ketten.
Aztán egy szép napon nyoma veszett a kertnek, most liliomillat száll, és vele egy lepke…

mérséklődni látszik a meleg

pihen a táj szótlan

egyik sarokból a másikba

csak halkan csak halkan

a szél mozdulatlan

elhúzta magát jobbra

a madárdal is alszik

kifáradt a mára

a pillangó se száll most

virágról virágra

rezdüléstelen szendereg

kis levél fodrában

dörög és villámlik

nagy cseppekben esik

belőtte magát a nyár

egy pillanat erejéig

áporodott vagyok, mint a tegnapi sör, ami keserűbb lett attól,hogy a nyálammal elegyült.