Porszemek

amikor és ahol megtörténhet

újjászületik minden  gondolat

tettek nyernek új értelmet 

az örök változás jegyében

ami rút volt az szép lesz

a kerekből négyszögletes 

az utolsók elsők lesznek

és a maszkok feleslegesek. 

nincs semmi a föld felett vagy alatt
csak a tudatba döngölt szavak
idétlen katatóniája visszhangzik
majd kötelező igazsággá válnak
irányt mutatván ezer évekig
hiteket erőszakolva a fejekbe
mert a kiválasztottak eljönnek
kisorsolják a királyok idejét
törvényt írnak a halandóknak
majd látványos mártírhalált halnak
de évezredek szólnak mellettük
vitathatatlanul és mindörökre. 

A király fázott, dühös volt
és a szolgák fején sétált.
Kéjesen, rettegve és kérkedve.
Pedig kedveltetni akarta magát,
annak ellenére, hogy a szolgák éjjel 
álom-vigyázás címen ágya körül osontak,
loptak, lestek, röhögtek  és viháncoltak. 
A talpnyalók és igenlők hada 
ugyan kedvére volt egy ideig , 
de a magány, mely orvul bekúszott
még a bőre alá is, és még a nagy
Buendíákat is kikezdte, teljesen betemette. 
Az ázott kutyák szaga förtelmes. A félelemé megalázó. A királyok sorsa tömeghű.

koromsötét

zendűlő gondjaid mögött

kirángatnálak magadból 

füves mezőkre hurcolnálak

csapadékos hangulatom ellenére

ha hagyod magamra találok

kiviszem belőlem az összes szemetet

a világ szemébe hajbókolok 

vagy térdre hullok a gyilkosok előtt

kezeim a testem mellett szorosan

látóhatáraim bedeszkázom

ha akarod leszek 

az leszek amit látni akarsz 

ha akarod

Ködbe szórt emlékeim
törött utcák kerítésére hull,
a kapukra támaszkodó hajnal
mint csoszogó értelem
megismerésemre alkuszik.
Szabad vagyok s jártányi időm
tapintatosan behatárol,
öklömnyi akarat szorult belém
s a kitartó kínok ellenére
végtelen pantonim-görcsben
mosolygok. Szemeim mélyén
testbe oltott lélek kuporog.