Porszemek

A király fázott, dühös volt
és a szolgák fején sétált.
Kéjesen, rettegve és kérkedve.
Pedig kedveltetni akarta magát,
annak ellenére, hogy a szolgák éjjel 
álom-vigyázás címen ágya körül osontak,
loptak, lestek, röhögtek  és viháncoltak. 
A talpnyalók és igenlők hada 
ugyan kedvére volt egy ideig , 
de a magány, mely orvul bekúszott
még a bőre alá is, és még a nagy
Buendíákat is kikezdte, teljesen betemette. 
Az ázott kutyák szaga förtelmes. A félelemé megalázó. A királyok sorsa tömeghű.