sk22 blogja
Új év Istene, légy velünk!
Szilveszterkor
arra gondolok,
emlékekből
vagyok, vagyunk,
fontos ez az emlékezés,
múló időről számvetés,
örömök és apró csodák,
bennünk élnek tovább,
szükségünk van
egymásra, érzéseinkre,
örömre és bánatra,
kedves, szép szavakkal
szárnyaljon a gondolat,
érje utol barátaimat,
tartson meg minket
sok kedves szó, versek,
üzenetek, baráti ölelések,
s mire felhangzik az éjféli
harangszó, egekig törjön
szívem, Új év Istene,
légy velünk, legyen életünk
áldott, békesség költözzön
szívünkbe, szeretet ,
tárd ki karjaid.
Szép karácsony
Szeretem a csillogást,
a fényeket, különösen akkor,
ha ünnep közeleg,
csodálni, bámulni
a díszeket, sétálni
kirakatok előtt,
meg-megállni,
tágra nyílt szemmel
gyönyörködni,
itt egy fényfűzér,
ott égősor villog,
fehér, piros, zöld ,
merre nézzek,
kéket is látok és
sok-sok fehéret .
Mennyi szín és
mennyi forma!
Mire képes az
emberi képzelet,
fantázia, talán
egy mesében
járok, álom és
valóság határán ,
varázslatok, csodák
között, kis időre
gyermek lettem
újból, elfelejtem
a jelent, emberek
jönnek - mennek ,
észre sem veszem,
hirtelen felkapom
fejemet, zeneszót
hallok, karácsonyi
éneket , kedves,
szép melódiát,
kedvem lenne
velük együtt énekelni ,
keblemre ölelni,
kiket szeretek,
mikor az utca
végére érek ,
fejemet felemelem ,
arccal az égnek,
halkan suttogom ,
szép karácsonyt
kívánok nektek ,
Emberek .
Ne tovább!
Kövek állják útjukat,
hullámokban dagadnak,
zúgó morajjal áradnak,
merre viszi utunkat,
ki tudja, sóhajt az ember.
Hol vannak a fák,
erdei utak, tavak ,
lankás domboldalak?
Létünkben ki segít ?
Ki érti érzéseinket ?
Ősi erő, ne tovább,
fékezd indulatodat.
Választ ezekre adj.
Saját medredet kövesd,
hagyd az elárvult partokat,
szelídítsd meg a vizeket,
kérlek Uram .
De a kő marad .
Ajándék
Egymástól karnyújtásnyira létezünk,
keresztül vágunk az életen,
örvénylő világba érünk,
káprázat, fényesség,
sötétség, mélység tárulnak elénk,
nem tudtuk elképzelni sem -
vízesés robaja hasítja az eget,
izzó katlanként zúg a tenger,
tegnap még erős sziklák
védték a falakat, mára a világ
csendje felborult, égi látomás,
arcomat vízcseppek borítják
homokot fúj szemembe a szél,
nincs megállás, menni kell tovább,
kacagva hív, csábít a tenger.
hirtelen árnyékok vetődnek rám,
kagylókat sodor felém egy hullám,
fodrozódik a lelkem, szelíden ölel
az est, szél kél, hallgatom szavát,
tengerfenék ajándékát kaptam - üzenetet,
vágyunk rejtett jelzéseivel.
sötét az éj, égnek a máglyák,
fény küzd fénnyel, érzés érzéssel,
hajnalra lecsendesül a tenger,
nincs több sóhaj, tiszta érzések
járják át szívemet, eggyé válok
a perccel, miközben álmomban
mosolyogva érintem kezedet.
Színek
Színek, varázslatos színek,
bennük lelkünk rezdülései
életre kelhetnek, miről mesél
a kék, megszólít-e a sárga,
mit üzen a piros, hoz-e napfényt,
szép holnapot, békét, szerelmet,
boldogságot, virágok szirmain
kél az ég, felhőkkel versenyt futnak
a fák, így telnek a napok, estére
megpihennek a lombokon,
belesimulnak az éjszakába,
szirmok és illatok,
színek az égbolton,
álom és valóság talán,
valahol én is ott vagyok.