sk22 blogja
Valahol
Valahol halk zene szól,
hallgatom, Beethoven,
Haydn, Mozart talán,
csendemet átszövi
a képzelet, pereg
a film, utazás, séta,
szívdobbanás, hirtelen
fény szökik be az
ablakon, a holdsugár;
" Ne légy bánatos,
nyújtom kezem,
felemellek, karomba
veszlek, puha párnára
teszlek, könnyeidet
letörlöm, gyere kedves."
Hosszú az éj, álomba
merülök, valahol
halk zene szól.
Zöldben
Ma még zöldben
tóparton szerényen
állnak a fák,
képzeletem suhan,
mint a madár,
hol van a nyár,
erdő felett sápadt
felhők álmodnak
mesét, mintha
hallanám a rigók
halk dalát, s a fák,
hallod te is,
visszhangozzák.
Vajon, miféle
érzések járják át
szívemet?
Szeretem ezt
a csendet,
megigézve állok
a parton, majd
álmodom tovább,
és álmaimban
megmozdulnak
az alvó fák.
Élet
Égnek a fények ,
mécsesek, gyertyák ,
köröttünk sírok, fejfák,
keresztek, emlékezések,
szívünkből jönnek ,
szemekben könnyek ,
a fájdalom néma ,
temetők csendjében
alkonyodik. Látod, ilyen
az élet, születünk,
dolgozunk, meghalunk.
Szeretteimre gondolok,
látom arcukat ,
hallom hangjukat ,
messzi távolból
halkan üzennek;
éld a jelent, nemes
egyszerűségben,
lelkedből áradjon szeretet,
légy becsületes,
teljességgel éld életedet.
Lombok hullnak ,
virágok nyílnak,
gyönyörű az élet,
vigyázz, hogyan éled .
Könnyeim letörlöm,
áhítat, béke oldja
bánatomat, fejet hajtok
szótlanul az elmúlásnak.
Égnek a fények,
feljöttek a csillagok ,
csendesült szívvel
haza indulok.
Nézz ránk!
Esti hűvös szélben ,
dúdolom magamban
halkan, nézd, ma
a csillagok nekünk
ragyognak, szívem
hordom szakadatlan,
lelkemből árad a fény,
Istenem, szereteted
mily drága nekem, hitem
viszem magammal,
szárnyad alatt indulok
akaratlan, ó, bennünk
fénylő csillag, merj
utat mutatni, merj
végre megszületni.
Hűvös esti szélben
így dúdolok halkan,
s a néma csendben
érzem, fölöttem ezer
csillag óvja lépteinket.
a lány
...és szólt a lány,
halkan, csendesen,
jóbarátom maradsz,
szívembe belevéstelek,
csupa nagybetűvel...
emléked őrzöm én
és ez a rózsaszál,
nem fáj az érzés,
maradj még,
töltsük együtt
az utolsó estét.