Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ajándék
sk22 2015. november 12. 13:15
Egymástól karnyújtásnyira létezünk,
keresztül vágunk az életen,
örvénylő világba érünk,
káprázat, fényesség,
sötétség, mélység tárulnak elénk,
nem tudtuk elképzelni sem -
vízesés robaja hasítja az eget,
izzó katlanként zúg a tenger,
tegnap még erős sziklák
védték a falakat, mára a világ
csendje felborult, égi látomás,
arcomat vízcseppek borítják
homokot fúj szemembe a szél,
nincs megállás, menni kell tovább,
kacagva hív, csábít a tenger.
hirtelen árnyékok vetődnek rám,
kagylókat sodor felém egy hullám,
fodrozódik a lelkem, szelíden ölel
az est, szél kél, hallgatom szavát,
tengerfenék ajándékát kaptam - üzenetet,
vágyunk rejtett jelzéseivel.
sötét az éj, égnek a máglyák,
fény küzd fénnyel, érzés érzéssel,
hajnalra lecsendesül a tenger,
nincs több sóhaj, tiszta érzések
járják át szívemet, eggyé válok
a perccel, miközben álmomban
mosolyogva érintem kezedet.
sk222016. január 3. 02:23
@ugroeva: Köszönöm. Lehetne jobb, talán visszaadja az érzelmeimet.
sk222016. január 3. 02:21
@Törölt tag: Köszönöm. Örülök, ha megérintett.
ugroeva2015. november 16. 10:57
! Drága sk22!
... több mint gondolatok sora!
Versed, csodás alkotás, szeretettel gratulálok: UÉ :)
Törölt tag2015. november 12. 13:26
Törölt hozzászólás.