Ajándék

sk22•  2015. november 12. 13:15

 

Egymástól karnyújtásnyira létezünk, 
keresztül vágunk az életen,
örvénylő világba érünk, 
káprázat, fényesség,
sötétség, mélység tárulnak elénk, 
nem tudtuk elképzelni sem - 
vízesés robaja hasítja az eget,
izzó katlanként zúg a tenger,
tegnap még erős sziklák 
védték a falakat, mára a világ 
csendje felborult, égi látomás,
arcomat vízcseppek borítják
homokot fúj szemembe a szél,
nincs megállás, menni kell tovább, 
kacagva hív, csábít a tenger.
hirtelen árnyékok vetődnek rám,
kagylókat sodor felém egy hullám,
fodrozódik a lelkem, szelíden ölel 
az est, szél kél, hallgatom szavát, 
tengerfenék ajándékát kaptam - üzenetet,
vágyunk rejtett jelzéseivel.
sötét az éj, égnek a máglyák, 
fény küzd fénnyel, érzés érzéssel,
hajnalra lecsendesül a tenger, 
nincs több sóhaj, tiszta érzések 
járják át szívemet, eggyé válok 
a perccel, miközben álmomban 
mosolyogva érintem kezedet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sk222016. január 3. 02:23

@ugroeva: Köszönöm. Lehetne jobb, talán visszaadja az érzelmeimet.

sk222016. január 3. 02:21

@Törölt tag: Köszönöm. Örülök, ha megérintett.

ugroeva2015. november 16. 10:57

! Drága sk22!

... több mint gondolatok sora!
Versed, csodás alkotás, szeretettel gratulálok: UÉ :)

Törölt tag2015. november 12. 13:26

Törölt hozzászólás.