sk22 blogja

Az idők folyamán, 
felénk tántorog a múlt, 
56 volt és forradalom, 
vér áztatta hazánk,
véres utcák, tragédiák,
a szív sajog, apák és
fiaik, meghurcolás, 
rájuk börtön, halál várt,
anyák és gyermekek,
hol van az édesapám, 
anyám, miért, mondd, 
miért haltak meg?
Szemekben bánat,
könnyek, fájdalom,
mely ma már messze jár. 
Fiam, hősök voltak,
a szabadságért haltak,
harcoltak, hazájukért 
életükkel áldoztak.
Légy büszke rájuk, 
légy méltó hozzájuk,
őrizd emléküket,
mindig hálával,
a béke szent szavával.
Azt se feledd, soha 
ne feledd, ez a föld
a tiéd, szeresd, öleld 
szívedre, amíg csak élsz.

Be kell csomagolni a szívemet,
az érzéseket fiókba tenni,
s ha kérdeznek, egy mosollyal
felelni, senki más, én tudom,
mi ez.  Ránézni egy sárguló 
virágra, az avarban menni, 
nem számít, figyelnek - e.
Ébredni harmatos reggelen,
várni a déli harang kondulásra,
s este, ha jön az alkonyat,
meggyújtani egy szál gyertyát,
lángján át imára kulcsolni
kezemet.  
Így legyen. Béke és szeretet, 
kösse össze eltévedt lelkeinket.

" Valójában minden játszma mögött ugyanaz a félelem áll: félünk attól, hogy elveszítjük a másik szeretetét. "  - Dr. Menis - 
A felismerés azonban fél siker lehet, mely által szabaddá válhatunk, de csakis akkor, ha a minél többet hallgatunk a belső hangunkra. Meditáljunk hát, kössünk békét magunkkal. Ennek elérésével önbizalmunk is erősödhet. 

Szél játszik az avarban, 

Szerető mosollyal,

kezemben meleg 
kávémmal, ma is 
feljött a nap, 
tagadhatatlan,
ma vérzik a gondolat,