sk22 blogja
Mi végre ?
Van, aki képeket,
van, aki verseket,
van, aki dallamot
őriz a szívében.
Szavak nélküli
világban, emlékek
bolondos játékában,
mit ér a józan ész?
Kapaszkodom létbe,
nemlétbe, emelt fővel
magamnak teremtek
istent és örök életet.
Fohászom szálljon az égre,
visszhangja harsány
legyen. Föld embere,
mi végre születtél,
mi végre?
Szeretet
Lassan alszik a város,
barna ruhát öltenek a fák,
halkan zizzen szélben az ág,
csendesek az esték, őszre jár.
Új érzések élednek bennem,
tavasz, nyár, hol van ma már.
Tündérként keringek körbe-körbe,
vágyakkal telve dobol szívem,
millió érzés és millió szeretet,
jó lenne tudni, kihez jut el.
Lázadj és szeress, ne kérdezd,
miért, nyisd meg a szíveket,
törj utat, építs újra erős falakat.
Monoton
Monoton zakatol az időkerék,
ha hagyod.
Gondolkodsz,
tűnődsz
a tegnapokon.
Sivár világ,
senki se vár,
mégse, mégis,
miért és kiért.
Lobban a láng,
gyertya ég
asztalodon,
monoton...
ha hagyod.
Mosoly
Ha esik az eső,nem tart soká,
felhők mögötttisztább a kék,októberi égbolt,öleli az emlékeket, mosolyom foglya,könyvem kezében,a többi itt van,elrejtve a lelkemben.Jó utat
Morgott, háborgott
a tenger, villámok
cikáztak, dörgött
fellegekben.
Ma zafírkék az égbolt,
felhőnek nyoma sincs,
szelíd hullámok
verdesik a partot,
távolban egy vitorlás
tűnik fel.
Emelem kezemet,
jó utat, súgom csendben.