A visszatérő vendég

A visszatérő "vendég"

*

Vasárnap volt. Álmatlanság gyötört, ezért az ilyenkor bevált egyik időtöltésem választottam. Tévét néztem. Egy idő után feltűnt egy szokatlan hang. Madárcsicsegés. Hajnali 3 óra 20 perckor. Szürreális volt. A vízió dobozból nem jöhetett, ott épp autós üldözést mutattak. Levettem hát a hangot róla, s füleltem. Az ablakom előtt álló fa felöl jött a trilla. Moccani sem mertem, nehogy elijesszem a kis énekest. Bő negyedórán át hallgattam, majd már kénytelen voltam megmozdulni. El is szállt a pöttöm, s vitte magával az énekét is. Másnap hajnalban nem szólt madárdal. Ámde kedden, szintén 3 óra 20 perckor ismét rázendített. Majd ma hajnalban, kicsit késve, de ismét dalolt a madár. Dalolt, ebben a rendkívül szokatlan időpontban. Én pedig konstatáltam, hogy nemcsak megöregedtem, hanem szentimentális is lettem. Mert titkon vártam a madarat, aki jött is, zenélt is. Hiszem, hogy nekem szólt a dala.

A fütty, az az édes fütty, 

a szívem megolvasztotta,

s mostmár bármerre is zenél,

az üzenete egy belém ültetett csoda.

*