fernst69 blogja

Eltűnt a nap
utazásba zuhant az est
lágy hangnyi szellő
mi oldalba kap
hozzám simul
miként a test
simult hosszú órákon át.
Ölel, s becézve hozza
el az együttlét látszatát.
Ajkamra szomjat
szül a vágy
tudom - te csókkal oltanád.
A szomjat, azt talán igen,
de én testedre
vágyva szomjazom tovább.

2016.05.22.

Vadidegen könnyek
ajtók mögötti párbajok
lehet talán könnyebb
ha a belénk kódolt zajok
felszínre törve tépnek
sebeket lélekre, arcra
szemközt köpések kudarca
szavakkal itatott kötèsek
talánok, vagyok ések
forró lehelet, fagyott pillanat
élőhalott minden mozdulat.

Szivárvány szín szemhéjak
mögött megbúvó magány
szürke hályoggal fedett szemek
árnyékokat bontanak talán.
Fény- árnyék- vagy öregkor
ki tudja most épp melyik
esküvői meghívó, vagy tor
Hoz össze idegeneket itt,
Ez is egy megálló, egy újabb állomás,
az elfekvő, ilyen : bűz, közöny,
magányokon túli látomás.
A kacsa itt nem sült, a tea íztelen
az élet, ahogy jött  eltűnik  hirtelen.
Néha ismeretlen ismerős hoz
Kósza, halovány, elszürkült mosolyt
hajnalig ölelve újra, mind azt mi volt.
Fizettek mindenért, maradnak reggelig
vagy míg jő a csónakos(arra még telik).

idő(tér)fogat

perclovakat fogok
a tér-fogatba
lábam alá futnak
a kilométerek
mellettem ott robog
kissé lemaradva
darabja a múltnak
kísértve létemet.
- furcsa egy verseny -
rám kiált a bakról
mellém szegődve
szűkít, tágít teret
én pedig megállva
patkolom az időt
amíg engedik
amíg még lehet.

2016.05.21.

Égre rajzolt kondenzcsík kereszt
megfeszíttetett a Nap
latorként röpködnek körbe
megvadult madár rajok
sötéten tátog a horizont
földhúsba villám hasít
mindenütt mindent szemét lep el
fekete zsákká hasonul
kelengyéd : halotti lepel.