fernst69 blogja

Lennék a híd, mely összeköt
egymástól távoli partokat
olvasatlan sor meggyűrt lapon,
melyet begyújtani tartogat
kezében a didergő jövő.
Lennék vad, érzelgős szatír,
ki magából mindent megmutat
- minden átszellemült másnapon -
sivatagban néked ás kutat.
A megrészegülten felnövő,
magzatból kifejlődött én
lennék galaxisok peremén.
Engedj magadhoz olyan közel,
ne kelljen indok, se érv, se ok
észre se vedd, én is ott vagyok.
s te csak legyél : " a lépcső foka
pereme íve a vágynak,
a sikolyok karcán a dac
maradék trillányi árnyak"
mindaz, mit magadból nékem adsz
minden, mi vagy s mit Élni hagysz...


/ Az idézett sorok Kapocsi Annamária Lépcsőtörések c. verséből valók.
adiciunt = kiegészülve /

Eltűnt a nap
utazásba zuhant az est
lágy hangnyi szellő
mi oldalba kap
hozzám simul
miként a test
simult hosszú órákon át.
Ölel, s becézve hozza
el az együttlét látszatát.
Ajkamra szomjat
szül a vágy
tudom - te csókkal oltanád.
A szomjat, azt talán igen,
de én testedre
vágyva szomjazom tovább.

2016.05.22.