fernst69 blogja

Hangokat szülünk ma

én és a csend.

Hosszú vajúdás után,

talán a rend

áll össze bennem.

Kopár fák körül keringő

varjak éneke,

telet kerget, tavaszt vár.

Közben hangokat szülünk,

én és a csend.

Ágyában gyermekem

békésen szuszog,

nem érdekelnek menetrend

szerinti járatok,

sem vonatok, sem buszok.

Közben hangok születnek,

s bennem összeáll a rend.

Tiszta minden, kitakarítottam

minden kis belső zugot,

van mi itt maradt,

és van mi elfutott.

Fekszem, csendemmel,

békésen összebújva,

hangokat szülünk együtt,

megállás nélkül újra és újra.

Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom hogy hol vagy s hálni jár beléd a lélek

kereslek gondolatban s mikor rád találok

némaságot húz rám a csend és szótlan állok

furcsa szagokat eregető ágyad előtt

ki tudja ki és mikor cserélt itt lepedőt

s a rongyosra taposott elaggott ágyelőn

vajon kinek a lábnyomát rejtheti a sár.

Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom néha eszedbe jutnak az emlékek

kamrájában tárolt mosollyal teli percek

kereslek s mikor hozzád érek hallod serceg

ahogy lejár a régmúlt dallamok lemeze

és lassan megérint felém induló kezed

érzed erődet a nagyvilág elszívta már.

Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

bár tudom csak magamban láthatlak már szépnek

mert oly régóta fürdik más és más alakban

porrá érett arcod felhők között a napban

rám hulló esőben keresem a könnyeid

bár elmondhatnám hogy semmivel se könnyebb itt

elmentél és lelkemben most szétfagyott a nyár.

Kereslek és tudom egyszer még megtalállak

ölelésben feszül majd újra váll a vállnak

s talán feljajdulhat a fájó némaságból

önfeledt gyermekként az öledben viháncol

az a rég elfeledett apró szőke herceg

aki azóta is mindenütt azzal henceg

a világon nekem van a legjobb NAGYMAMÁM.