fernst69 blogja

fernst69•  2018. február 28. 11:34

Hiányvers



Csak egy hiányvers vagyok,

nem létezésből született szavak

emlékének állított sorok,

fejfáján múló gondolat.

A semmiből születtem,

talán senkitől, senkinek,

nem fájó dallam, vagy illem,

mi az életnek általam fizet.

Hiány van bennem, s tán nem vers

vagyok, csupán szavakba bújt félelem,

mit kimondani, magadban sem mersz,

de önsajnálatodnak a legjobb élelem.

Én pontosan ez leszek általad,

a nincs sehol, de mégis létezik,

a gondolat, mi rajtad áthalad,

hiányt kitöltő sor, mint épp ez. Itt.


2018.02.28.

fernst69•  2018. február 13. 12:33

Hangszületések



Hangokat szülünk ma

én és a csend.

Hosszú vajúdás után,

talán a rend

áll össze bennem.

Kopár fák körül keringő

varjak éneke,

telet kerget, tavaszt vár.

Közben hangokat szülünk,

én és a csend.

Ágyában gyermekem

békésen szuszog,

nem érdekelnek menetrend

szerinti járatok,

sem vonatok, sem buszok.

Közben hangok születnek,

s bennem összeáll a rend.

Tiszta minden, kitakarítottam

minden kis belső zugot,

van mi itt maradt,

és van mi elfutott.

Fekszem, csendemmel,

békésen összebújva,

hangokat szülünk együtt,

megállás nélkül újra és újra.

fernst69•  2018. február 13. 09:00

Záródások



Lassan visszazárnak a fotocellák.

Pillanatképek, fotók, cellák

mélyére űzik a vágyakat.

Saját belső gumiszobánkon

kívülről kattannak a biztonsági zárak.

Nincs önvád, nincs több remegés,

csak elvágott köldökzsinór,

némán fájó hangszálrepedés.


Eltűnt pillanatokat keres

az elme összeszáradt ágakon,

tombolni kéne, vagy csak állni,

várni, hogy múljon a fájdalom.

Hiánykapszulák üres   belsejében

tomboljon parányi láz,

érezni, hogy arcod igaznak hiszik

s tudják nincs rajta semmi máz.

fernst69•  2017. április 27. 05:52

TITKOS HAZASZERETET





Bennem feszül 
a titok
átláthatatlan tudat
hogy merre futsz
kihez dörgölődsz
te döntöd el
INDULJ
az a te utad
én hagylak
magamba zárva 
a Titkot
hiába kérdeznéd
még neked

sem
ÁRULHATOM
EL!




fernst69•  2017. január 29. 16:59

Kereslek

Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom hogy hol vagy s hálni jár beléd a lélek

kereslek gondolatban s mikor rád találok

némaságot húz rám a csend és szótlan állok

furcsa szagokat eregető ágyad előtt

ki tudja ki és mikor cserélt itt lepedőt

s a rongyosra taposott elaggott ágyelőn

vajon kinek a lábnyomát rejtheti a sár.


Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom néha eszedbe jutnak az emlékek

kamrájában tárolt mosollyal teli percek

kereslek s mikor hozzád érek hallod serceg

ahogy lejár a régmúlt dallamok lemeze

és lassan megérint felém induló kezed

érzed erődet a nagyvilág elszívta már.


Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

bár tudom csak magamban láthatlak már szépnek

mert oly régóta fürdik más és más alakban

porrá érett arcod felhők között a napban

rám hulló esőben keresem a könnyeid

bár elmondhatnám hogy semmivel se könnyebb itt

elmentél és lelkemben most szétfagyott a nyár.


Kereslek és tudom egyszer még megtalállak

ölelésben feszül majd újra váll a vállnak

s talán feljajdulhat a fájó némaságból

önfeledt gyermekként az öledben viháncol

az a rég elfeledett apró szőke herceg

aki azóta is mindenütt azzal henceg

a világon nekem van a legjobb NAGYMAMÁM.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom