fernst69 blogja

Földbe gyökereztem

kórusban nyávog a macskakő
és térzenét vonyít a körút
a fáknak ma furcsa lába nő
- kísért a csordaszellem -
s minden mindennel szembefut.
sorban áll szinte a semmiért
falkányi ember, kóbor kutya
- a Blahán hol étel és szó kimért -
kaszás jelmezben Jézust játszva
igét oszt egy vak terapeuta.

Játék megadott szavakkal...
( csordaszellem,körút,terapeuta,kórusban)

Belső lemezeim összecsúsznak
egész valóságom megremeg.
Érzések java rekedt bent túsznak
talán még akad ki érte megy.

Erekben lávaként gyűlik vérem
belém ég, tombol a gondolat.
Sikít, mint gyermek a játszótéren
majd elalszik, felkel, fojtogat.

Hétfő, kedd, szerda ? Napok folynak el,
csütörtököt mond az értelem
lassul, megáll, már azt sem fogja fel
mit is jelent múlt, jövő, jelen.

Olyan rengés féle zajlik éppen
a világ kívül - belül remeg
a túszok nincsenek már a képben
az alkony a fényen túl dereng.

2016. november 18.

Újra divatja lett  
most a tricolornak.
Pirosat választ el
zöld színtől a fehér,
zászlón lyuk a címer,
kétfelé szakadva
már nagyon rég a tér.
Most nem a fegyverek
dördülnek,csak hangok
- szöveg kisípolva -
ököl ül az arcon.
Ez aztán a jellem!
Őseink ott fentről
könnyes szemmel nézik
miért is megy ismét
magyar, magyar ellen.

Lennék a híd, mely összeköt
egymástól távoli partokat
olvasatlan sor meggyűrt lapon,
melyet begyújtani tartogat
kezében a didergő jövő.
Lennék vad, érzelgős szatír,
ki magából mindent megmutat
- minden átszellemült másnapon -
sivatagban néked ás kutat.
A megrészegülten felnövő,
magzatból kifejlődött én
lennék galaxisok peremén.
Engedj magadhoz olyan közel,
ne kelljen indok, se érv, se ok
észre se vedd, én is ott vagyok.
s te csak legyél : " a lépcső foka
pereme íve a vágynak,
a sikolyok karcán a dac
maradék trillányi árnyak"
mindaz, mit magadból nékem adsz
minden, mi vagy s mit Élni hagysz...


/ Az idézett sorok Kapocsi Annamária Lépcsőtörések c. verséből valók.
adiciunt = kiegészülve /