A régi pad

Metta•  2017. szeptember 25. 10:29

Vérvörös alkonyban Ősz gomolyog
magányos padon bús emléknyomok,
égbe szöknek kopár fák árnyai,
rozsdás percek az idő szárnyai.


Szitáló köd ezüst fátylat terít,
a szenvedély újra hozzád repít,
szél suttogja fülembe dallamát,
lelkem érzi gyógyító balzsamát.


Elfeledett múlt,és az ígéret,
követ álmokban mint bús kísértet,
elhaló sóhaj,régi vallomás,
szívünkben örökös viaskodás.


Itt vagyok újra,hol titkok élnek,
mennyi vágy,és átvirrasztott éjek,
már csak szú serceg a korhadt deszkán,
reménykedve,- néha várjuk egymást.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Metta2017. szeptember 26. 08:00

@skary: Mennyire igazad van!,hogy ez miért is nem jutott eszembe!

Metta2017. szeptember 26. 07:59

@Ernest: Köszönöm az olvasást,és megnéztem a festményt ,amiért Kossuth díjat kapott! Örülök,hogy felhívtad rá a figyelmemet!

Metta2017. szeptember 26. 07:57

@merleg66: Köszönöm Gábor!

Metta2017. szeptember 26. 07:56

@dreaming58: Köszönöm az olvasást! Kedves tőled!

skary2017. szeptember 26. 04:30

cserédd ki a dészkát :)

Ernest2017. szeptember 26. 02:06

eszembe jutott a vers olvasása után, Szőnyi István festménye a Kerti pad... milyen is lehet mostanság a valóságban... az őszi időben?

merleg662017. szeptember 25. 22:20

Nagyon szép! Szeretettel gratulálok.

dreaming582017. szeptember 25. 20:55

Nagyon szép finom gondolatok!

Metta2017. szeptember 25. 20:49

@Rozella: Javítom a 2.verzióra

Metta2017. szeptember 25. 20:47

@Rozella: Köszönöm a dicsérő szavakat,és igazad van,elgondolkozom rajta!

Metta2017. szeptember 25. 20:47

@kevelin: Köszönöm,hogy olvastad!

Metta2017. szeptember 25. 20:46

@Mikijozsa: Köszönöm az olvasást!

Metta2017. szeptember 25. 20:46

@Törölt tag: Kedves tőled Marika! köszönöm!

Rozella2017. szeptember 25. 16:57

Szép, érzelemmel tele vers, ez is tetszett!

( talán a nagyon gyakori, kissé már elhasznált kopog-zokog szópárt érdemes volna átgondolni...
pl.
Vérvörös alkonyban az Ősz topog
magányos padon emlék kuporog

vagy:
Vérvörös alkonyban Ősz gomolyog
magányos padon bús emléknyomok,
stb...

kevelin2017. szeptember 25. 12:31

nagyon szép versedhez gratulálok

ereri2017. szeptember 25. 11:17

Remek cím és aztán méltó tartalom, drága Margitom! Szép emlékeket idézhet egy egyszerű pad is, igaz? És picit megfacsargatja az ember lelkét a múltidézés. Gyönyörűen ideidézted ezt! Elismerésem érte! Szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

Mikijozsa2017. szeptember 25. 10:39

Nagyon nosztalgikus, emlékvers a javából, gratulálok

Törölt tag2017. szeptember 25. 10:37

Törölt hozzászólás.