Metta blogja

Gondolatok
Metta•  2018. június 22. 09:06

Egyszer volt....-Volt egyszer egy élet


Régen nekem is volt erőm,
harcolni a sorsommal,
mára már reszkető hangom,
miatt megmosolyognak.

Elmúltak a szép májusok,
arany-bíboros az ég,
az ősz vár rám türelemmel,
elringat a csöndesség.

Emlék maradt a szerelem,
álmokat az éj lopott,
de itt maradt a régi dal,
miért szívünk dobogott.

Felhőtlen, boldog ifjúság,
tovatűnt az évekkel,
bölcsebbek lettünk általa,
élünk békés lélekkel.

Fakulni látszanak fények,
ma már mindennap nehéz,
de őrzi a lélek, és szív,
az egyszervolt életét




Nagy öröm számomra,hogy a Holnap Magazin Verselő versek pályázatán  nyertes lett ez a versem.

Metta•  2018. június 17. 22:18

Mivé lesz a világ?

Nézd a föld mily csodás!
ötven év múlva mit látsz?
-lesz még fény,ragyogás?
-amit szívedből imádsz,
mikor minden kopár,
a folyókban sincs pisztráng,
hol patak csordogált,
zöld füvet,és fát kívánsz.




Figyeld az ég alját,
szürkébe hajlik színe,
lásd földanyánk arcát,
észleld,- lassul a szíve,
Nap ontja haragját,
fényét porba terítve,
vívja halálharcát,
az égen megfeszítve.


Csak ötven év kellett,
és haldokol szép földünk,
ember nézd!- mi gerjed,
lásd!-mivé  lett szép völgyünk,
hol folyó tekergett,
már mindent összetörtünk,
mi régen felsejlett,
kék-zöld színt eltöröltünk.



Játékra írt vers! El kellett képzelni milyen lesz 50 év múlva a föld!

Metta•  2018. május 9. 21:55

Gyönyörű az élet!

Szép a világ, ölelnek mesés fények,

kékek,zöldek,tüzes narancsos színek,

fenséges látvány az égi békesség,

érezni a szívdobbanást,lélegzést,

magadba zárni az égi szólamot,

hallgatni a halk,hullámzó szózatot.

Dacolva viharral,- szemben a széllel,

nem törődni vele,csakis a széppel,

ha pihe-puha csillogó palástot,

terít a tél,- és gyémántot varázsol,

hallani a fenyőfák suhogását,

a madárhangból kelő új szonátát.

Gyönyörű az élet,érezd,és értsed,

apró rezdülések, amiket észlelsz,

míg a nap tüze arcodon vándorol,

a múló idővel te is változol,

örök marad a természet szépsége,

az égbolt ragyogó türkiz kéksége.

Lehetsz bánatos,vagy boldog,és vidám,

illatát rád is ontja ezer virág,

éjjel a sápatag hold fényét lesed,

fénylő csillagok uralják a teret,

és lelked ujjongva szárnyal,szabadon,

gyönyörű az élet,- már nem tagadod.

Metta•  2018. március 20. 09:28

Hol van már?

 Valahogy nem érzem a tavaszt,

mivel az idő, orromra jégcsapot ragaszt,

várom a napfényt, hogy leolvassza rólam,

de úgy látszik hiába szóltam,

egyre csak hull az égi áldás,

szép ez hófehér,- olyan bársonypárnás,

mégsem tetszik ez a tavaszi jégvirág,

inkább nyílna az égen, izzón fényvirág,

zöld-ruhába bújtatná a fákat,

rájuk terítene virágos sálat,

jégtükör helyett, víz fodrán  csillan a fény,

ezüstösen ragyognak a pára függönyén,

na, de most őszintén olyan nagy kérés ez?

lehet, hogy a zimankó, csak visszakérdez?        

Metta•  2018. március 12. 18:40

Mert ilyen is van...

Te ki ott ülsz némán,és figyelsz,
ki szívedben fájdalmat cipelsz,
írsz,alkotsz,-és hidd el szépeket,

-látod a visszajelzéseket,
kedvencnek is jelölik sokan,
válaszolsz is,de nézzük hogyan?
Nem mindenki érdemel választ,
lehet a "köszönöm" kifáraszt?
Elvárod,ha valaki figyel,
versedet jelölje kis szívvel,
felível figyelőid száma,
ez már álmaid netovábbja.
Sakkozni tudni kell ezt vallod,
nyelje le a "békát" ki alkot,
ha az"újonc"átlép egy határt,
a figyelő innen már nem jár,
-hopp!-itt ez a szívecske sem jár!