Metta blogja

Személyes
Metta•  2018. április 26. 15:29

Megállt az idő

 

 Megállt az idő, csak egy pillanatra,

elidőzött a májusi orgonán,

magába szívta bódító illatát,

ellopta a legszebb szirmokat,

egy szó volt rájuk írva,

"Mama"

de letörölte a mostoha sors keze.

Nekem már szomorú a május,

mert elmentél örökre,

a napot, az órát feketére festem,

fekete ágon, fekete virág,

fekete árnyak, fekete világ,

fekete gyertyán vérvörös a láng,

szívemben őrizlek, - édesanyám.

Metta•  2017. december 13. 14:27

A múlt árnyai

Ezt a versemet elutasították,hogy fiatalok is olvassák az oldalt!



Álmaimban még vissza-visszajárok,
szerettem az ódon tanyavilágot.
A völgyben lent,egy vén fűzfa  üdvözöl,
felismer ő, midőn nekiütközöm.
Ágai óvón bújtatnak,becéznek,
zizegő levelek hozzám beszélnek.


Nem áll a ház,mely oly kedves volt nekem,
a táj is ködös megfakult,fénytelen.
Az ismerős,szeretett föld oly kihalt,
csak a csend beszél hozzám,ő ad vigaszt.
Erdő sűrűjéből egy árny kandikál,
kökénybokor tövében,-múlt sántikál.


Felvillanó,fájdalmas képet látok,
kilencévesen megrettenve állok.
Katona ruhában, puskás emberek,
állatokat öldösnek le fegyverek.
Mondták betegség ütötte fel fejét,
szél hordta a rút halál üzenetét. 


Mindegy volt,hogy patás vagy éppen liba,
élő állatnak el kellett hullnia.
Drága kis barátom hűséges kutyánk,
kértem,fohászkodtam,-maradj,ne ugrálj!
Ő viszont jelezte,idegen járkál,
-itt van egy eb is!-hangzott a  kiáltás.


Kivonszolták őt,- az udvarra vitték,
bátyám elé állt,-nehogy kivégezzék.
A tiszt fegyverével megfenyegette,
vigyék a gyereket!-szólt át felette.
Különben a kutyával temethetik,
-mondta ridegen,-erről kezeskedik.


Fájdalom,üresség maradt utánuk,
megkönnyebbülés volt elvonulásuk.
Később kiderült rémhírek terjedtek,
így hoztak téves rendelkezéseket.
Emberek munkája mind kárba-veszett,
együttérzés sehonnan nem érkezett.


Szépek voltak mégis a gyermekévek,
bíztam az élet varázserejében.
Lassan gyógyultak a szívnek sebei,
néha még érzem a múlt szellemeit.
Ugatását hallom holdas éjszakán,
elkíséri útján ezüst fénynyaláb.

Metta•  2017. szeptember 28. 08:54

Kísért egy álom

Ezüst hold fürdik tenger vizében,

habvirágok nyílnak,- szép igézet,

éj kékjében csillagok ragyognak,

fájó lelkem sebei sajognak.


Boldogságról hullámok mesélnek,

elúszó árnyak a messzeségben,

újra álmodom tüzes éjeket,

mit, bús szívem koldusként kéreget.


Eszedbe jut-e gyönyör mámora,

csókunk volt biztos jövő záloga,

veled voltam a tündérszigeten,

de,rég úgy élünk mint két idegen.

Metta•  2017. szeptember 13. 12:08

Igaz mosoly

Nap tárja karját,

mosolya mindig ragyog,

szívet melenget.

Metta•  2017. szeptember 6. 09:02

Szerelem

Sugárzó fényben,

szívembe lángokat gyújt,

pajkos napsugár,

közelgő új szerelem,

összefonódva talál.