3 blogja

Nézd mit hoztam neked
megdobban a közeledben
de észre sem veszed
hagyod, hogy csöndben elmenjen

2013.03.02.

Szólítanálak, hogy gyere
vesd le ruhád, és ékszered!
legyünk ruhátlanul egyszerűek
mint születésünk percében

Szólítanálak, hogy gyere
nézzünk parázson pattogó tüzet!
hasadó hajnalokat, és napfényt
elsétálni,aranyhíd szőnyegen

Szólítanálak, hogy gyere
szirmát bontó lombok árnyékába
ahol akácvirág mézborától
részegülve,vetünk ágyat

Szólítalak,hívlak,gyere !
vesd le ruhád, és ékszered!
legyünk ruhátlanul egyszerűek
mint születésünk percében

                                     2013.03.02.

                                   -----második rész----------

Leérve a völgybe, régi házra talált
mely az erdő szélén ,de takarosan állt
Közelébe érve látta meg ablakát
melyen a gyertyafény melege szűrődött át

Csábította a békesség gyönge fénye
fáradt teste sajgott hívó melegére
Bekopogott halkan alig volt ereje
mert a kábulat habja földre teperte

Ó, jóságos Isten !- kiállt egy öreg úr
ki fia borja,ki az ajtóm elé hull?
No élsz-e még vagy holt vagy ismeretlen úr ?
tessék csak beljebb jönni, most meg mit bámul?

Ne szóljon egy szót sem, pihenjen kegyelmed
van krumplim, kenyerem,legyen a vendégem
Apónak becéznek, és ön ki kegyelmed?
még ifjú pap vagyok, Olivér a nevem

Az éjszaka csöndje ráborult a tájra
leple alatt pihent a természet bája
Fénylő csillagok vártak a pirkadatra
mesélt a Hold , de nem volt hallgatója

Az öreg Hold befejezte unalmas meséjét
gúnyosan figyelte a napsugár fényét
Mely kelet felől szórta izzó melegét
és befátyolozta az emberek szívét

Atyám !- az Isten gyönyörű reggelt hozott
nézzen ki, és meglátja az égen a Napot
Mely keleti trónjából meleget hozott
minden élőlénynek szeretetet adott

Meleget? jaj de nem egy megdermedt szívnek
szeretetet?, de nem egy átkozott léleknek
A langyos szellőt az illatos mezőnek
kedvet, szerelmet forrón égő szíveknek

Drága atyám, szent ajkad bűnöket mesél
szemének lángja ,sötét pincének árnya
Hallgatom hideg szavad szánalmat regél
meséld el,szívedet mi bántja !

Csupán a sors iróniája
az élet nagy fekete szárnya !

Szerelmes voltam egy tündérszép nőbe
hozzá mondtam imám az oltárszentségében
Zord apjának mérge elszakított tőle
mégis vágytam hozzá, mint virág a földbe

Csöndes éjszaka kitárt kis ablak várt rám
ölelő karokkal surrantam be hozzá
Forró csókjában keserűt érzett a szám
a Sátán éjszaka gonosz embert hozá

Betört az ajtón, mint egy veszett vad bika
szeme tűzként lángolt, remegett az izma
Ó, te disznó állat, ordított a torka!
megöllek atyafi nem leszel te láma!

Markos kezében megvillant egy penge
hadonászott,majd felém repítette
Ó, de szerelmem teste, testemet védte
így szállt ki testéből szomorú élete

Még most is hallom visszacsengő szavait
szeretlek, miért,hová mész? az élet szép
Sajog a szívem felidézve vágyait
és szívemnek csücskét a bánat mardossa szét

Jöttek a rendőrök, és én lettem a vádlott
cella sötétjében szomorú az álom
Édesemnek hangja szökésre buzdított
tudom, hogy nékem már nem lesz boldogságom

Sötét rácsok, nehéz bilincsek, lakatok
gyászpad, csíkos pizsama, férges patkányok
Vacsorára behozott ősi falatok
nyírkos , bűzös odú, én voltam lakótok

Ki kegyelmez nekem, ezen a világon ?
nincsen anyám,se szeretőm, sem országom
Koldús vagyok, nehéz teher a vállamon
nem mondja már senki, bűneid válalom

Gonosz apjának nem jutott kánaán
megrendelték neki a pokol bitóját
Szólította az Úr a mennyország ajtaján
nyakaköré fonta kötelét a Sátán

Meghatódott apó, könnyes lett a szeme
ráncos öreg kezét ölébe fektette
Cserepes ajkának szép ívelt pereme
Olivér homlokát csókjával hintette

Múzsa pecsétem, az együttérzés áldja
életed segítse erosz nagy hatalma
Küzdj az igazságért, hogy lelkednek párja
ékesítsen téged, legyen nyugodalma

Indulnom kell, utolne érjen az este
köszönöm jóságát, hogy fogadott engem
Jaj, a bánat lelkem korbáccsal verte !
Kiálts ki világ, rajta, tagadj meg engem!
                                                                                / folyt.köv/

A szív egy hangszer,mely
mindig zenél
mint juhar gitár húrjai
mikor selymes kezed megérinti
és a vágy dalait pengeti
kottába zárt nyár dallama
vagy őszi szonett,muzsika
Pengesd Lilla ! ezt a hangszert
tiszta lelked szárnytörött lett
elrepült a fény madara

Rabságodat kényszer szülte
szokásaid bokros fészke
szenvedésed menedéke
minden erőd verejtéke

Szép kislányom,büszkeségem
te vagy az én reménységem
nem hagyom,hogy rituálék
napjaidat begyűrözzék
Csata lesz a küzdelembe
hitet szórtam győzelembe
szorongásod rongydarabok
összefirkált papírlapok

Csak a szív, csak az muzsikál
Hallgasd Lilla minden szavát !
Nézz le mélyre, önmagadban
békesség van otthononban.

Ajkamra fagyott szó, mint jégcsap
hegyek ormai, kék havasok
befagyott tavak,gleccserek
hideg szemek,lila gyerekek

Szó,szavak,mondatok,jégcsapok
védtelen bércek,ti magatok
szójég,jeges szavak,mondatok
ti, és én egyedül, magatok

Ajkamról,ajkadra fagy a szó
és kiszökken medréből a tó
elsiklik csúszós talajon
eltévedve sziklás tájakon