3 blogja

Nem bírom, kiáltanom kell.
Teli torokból és ponyvás tüdőm
görcsös ereiből.
Kiáltanom kell!

Megfulladok, fekete szmog
fojtogat, iszapindák húznak le
a mélybe,altatnak.
Kiáltanom kell!

Nem bírom.Hol vagy igazság
tiszta,szűz és steril fehér béke ?
Mágnesként húz a láp
a szenny fenekére.

Segíts megváltó Mindenség!
Milliók merülnek formalinba.
Ez a szenny tartósít és
kínoz egy másvilágba.

Telnek a percek, múlnak az órák
zizzen az idő,sírnak a rózsák
hervad az élet, megkopik minden
jövő új magja csirázik itt benn
Föld méhében, egy új élet ébred

Küszöbön állok, és még nem lépek
gyökérlábaimról, hajtást tépek
bezárom az ajtót, már nem félek
csak a virágzó sziromnak élek
új tavaszban hintem el reményem

Megfáradt pillámra nehezül az álom
és a betakaró csend nyugalmát várom
megpihen a testem,és benne a lélek
viaszcseppekként, már elkopnak a fények

Egy gömbvarázsburok rétegébe látok
hol szivárvány karok örvényében állok
elvesztem az éber tudatomnak létét
és pillangók táncának őrzöm szépségét

Jázminillat-pára simogatja arcom
gyémánttá vált könnyem, feledésbe mártom
pille-súly kacajjal, már messzire intek

Mint végtelen tenger, olyan most az élet
nem zavar a zaj, de szeretem a csendet
pacsirta dalával ütközik a reggel

/ F. Zoltánhoz, aki már nincs közöttünk/

Nem búcsúztál el
amikor elmentél
nyitva hagytad az ajtót
és befújt a hideg szél

Üres már a fotel
halvány a körvonal
boros poharadban
csupán egy korty maradt

"Fegyverrel" harcoltál
szívedben" rózsákkal"
nem érteted szavát
ennek a világnak

Emléked hasít
a fájdalom tép
egyszer sárga rózsát küldtél...
most azt siratom én...

                                           / aki szerette a guns n roses/

Már meggörnyedve viszem a keresztem
a sors által kapott, nehéz terheket
Szomjazom.Kérlej adj, Uram inni
legyen erőm a súlyt tovább cipelni!

                                              2013.03.07.