Papp Für János blogja

kezdjük azzal hogy fontosak vagyunk
pontosabban azok akarunk lenni
mégpontosabban szeretnénk azt hinni
gyakran azt is hisszük hogy akarunk
ekkor akarjuk a legjobban hinni azt
hogy enélkül is fontosak vagyunk

porcelánhideg reggel engem figyelsz
szemed tükörtojás elakad szavam
mikor a kést az asztalról elemeled
szalvétáért nyúlsz felitatod a tegnapi
könnyeket még mindig forgatom
számban az összetört falatot végig
csorog ajkadon a langyos zsír majd
megdermed rajtam tekinteted mielőtt
megszólalsz magamévá teszlek ekkor
kibuggyan a feszes burokból a sűrű
tojássárgája nem bírom reggel a késeket
vagy téged vagy engem mindig felsértenek

találkozhatunk persze nehéz így háttal a másiknak
a fordulás pedig kényelmetlenebb az akarásnál
húsos csókod a csontvázemlékek között kikönyököl
oldalamon minden ölelés tüskés fojtó inda tekinteted
akár egy porcelán Krisztusé üveg mögötti némaságban
összeszorított combjaid nem megy az a szín a szádhoz
már régen túl érett a cseresznye talán csak megjelölni
akarsz aztán úgy kapod el fejed mintha öklendeznél

valamit

Isten ágyéka
minden titkok rejteke
óvszer háború

magányos imák
kidörzsölt térdek alatt
talán maradunk

anyám sokat sírt
tenyereibe zárva
soha nem láttam

itt az a tükör
amiben még láttalak
hatalmas a csend

kértelek maradj
nem a visszafordulás
ami segíthet

holnap biztos nem
ma meg már mindegy az is
ami tegnap volt

ne akarj csókot
amíg nem ismerlek fel
újra itt vagyunk

már későre jár
mire arcomhoz érnél
meghal a tükör

Istenem miért
nincs melletted annyi hely
ha arra vágyok

marad az ima
és a kézfogás ahol
anyám is ott van

ami megmarad belőlünk elfér a vonalkódokon.
lefejtem bőrömről utolsó érintésed. végleg át-
költözök saját arcomra ahogy azt mindig is kérted.
életem nincsei közt ritka vendég a különös és csak
a puszta szó fordítja zárat. éjszaka van homlokom a
puha sötétben. kihűlnek a mellettem mindent takaró
tárgyak. a falakra merőleges vagyok a házsorokról
lefolynak az ablakok. a résen át szivárgó fényben
még magamhoz sem tértem. Szemlehunyva várok amíg
ezt a kávéillatot meg nem értem.