Papp Für János blogja

Vers
furjanos•  2012. május 14. 19:25

mindennapi

kigombolod és eléállsz
kint nyűzsgés nyugalomra vágysz
sürgősebb mint gondoltad volna
a csempe hidege jól esik
már mindent bevásároltál
a szatyrot le tedd vagy tartsd
inkább remegő karodon
félve hátranézel van-e tükör
végül úgy döntessz
magadra húzod az ajtót
mert komolyabb dologról van szó
alaposan körül nézel
csak rád ne nyisson senki
leülj vagy csak támaszkodj
végül belekapaszkodsz
megfeszült combjaidba
persze az ajtót tartani
már nincs elég kezed
a riglit elette a húgy
na meg a klór és rozsda
innentől minden magától indul
a legutolsó feljajdulásig
de a mellékes dolgok is
egyszerre fontossá válnak
nem a mikor és a hol
mindinkább a mibe
kicsomagolod a szeletelt párizsit
a halfej mellé teszed
és végig siklik nylonos felével
a mindent magába foglaló boldogságon

furjanos•  2012. április 30. 15:43

egyszavas válasz

attól nyugodtabb lennél
ha a GPS-en Isten
hangja szólna?
- újratervezés!

furjanos•  2012. április 15. 10:29

utolsó prófécia - avagy a végső Isteni hang

újratervezés

furjanos•  2012. április 4. 12:58

kéz a kézben

még mindig érzem kezedet
végigcsorog szép arcomon
a mosogatás holnapra marad
a temetést nem lehet halogatni
jó hogy néha meghallgatsz
persze ki más ha nem te
átlátok langyos vállad felett
szorosan magadhoz ölelsz
de te ne fordulj meg inkább
jobb ha előttem van a mögötted
úgyis csak elsírnád magad
gyűlölöm minden könnycseppedet
maradj így én sem mozdulok
várjuk ki míg akkorára növök
hogy te ne láss át a vállam fölött

anyám

furjanos•  2012. március 13. 19:33

legyen inkább főzelék

és megjön. tűrhetetlenül lassan

de végül maga alá húzza a széket.

a hideg abroszra könyököl. behatol

a gőzölgő bőrök alá. ropog és bicsaklik

a porhanyós test. semmi ellenállás. meg

nem áll addig amíg le nem szopogatja a

legutolsó inakat is a csontról. a farát

és a hátát szereti. villát kést soha nem

használ. a körmeivel marja ki az eldugott

elérhetetlen darabokat. majd sörért nyúl.

mindig pohárból soha nem üvegből. a bajuszára

tapadt kövér habot alaposan lenyalogatja.

érdes nyelvével még körbejárja jó néhányszor

az átfésületlen terepet. maradék nélkül mindent

megemészt. rágyújt. orrán száján ömlik a füst

és a sörszag. még egy kicsit ül és vár. kipiheni

az egésznapos kocsmajárást. kiszámíthatatlanul

feláll. úgy megy el mellettünk mint egy villamos.

nyikorgó ajtónyitással és három utasával akik mi

vagyunk. robogunk egy soha nem látott állomás felé.

anyu: - tökfőzelék legyen a vacsora. ja és szóda.

a következő állomáson már hátha tovább maradunk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom