csendélet tükörtojással

porcelánhideg reggel engem figyelsz
szemed tükörtojás elakad szavam
mikor a kést az asztalról elemeled
szalvétáért nyúlsz felitatod a tegnapi
könnyeket még mindig forgatom
számban az összetört falatot végig
csorog ajkadon a langyos zsír majd
megdermed rajtam tekinteted mielőtt
megszólalsz magamévá teszlek ekkor
kibuggyan a feszes burokból a sűrű
tojássárgája nem bírom reggel a késeket
vagy téged vagy engem mindig felsértenek