Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
vonalkód
furjanos 2012. február 10. 17:26
ami megmarad belőlünk elfér a vonalkódokon.
lefejtem bőrömről utolsó érintésed. végleg át-
költözök saját arcomra ahogy azt mindig is kérted.
életem nincsei közt ritka vendég a különös és csak
a puszta szó fordítja zárat. éjszaka van homlokom a
puha sötétben. kihűlnek a mellettem mindent takaró
tárgyak. a falakra merőleges vagyok a házsorokról
lefolynak az ablakok. a résen át szivárgó fényben
még magamhoz sem tértem. Szemlehunyva várok amíg
ezt a kávéillatot meg nem értem.
Felice1732012. február 16. 22:23
Nagyon jó, bár nekem nem ez a vonalkód jutott először eszembe :D
Csuti7292012. február 16. 21:31
Tyű, szinte érzem a reggeli kávé illatát! Jó újra olvasni, köszönöm a lehetőséget! :)
Marie_Marel2012. február 16. 21:12
a házsorokról
lefolynak az ablakok.
Remek kép és az egész nagyon teszik. :-)
Harmatlotte2012. február 15. 14:22
Nagyon elgondolkodtató! Ide-oda cikázik az érzelmek, benyomások, a valóság és illúzió között, és ez a vibrálás teszi jó szabad verssé. Gratula!
kapocsi.ancsa2012. február 10. 21:18
Olyan mint egy képkavalkád.
Egybefolynak az élek benne.
Kicsikinga2012. február 10. 18:54
Nagyon örülök, hogy újra írtál, és én olvashattam!
Nagyszerű! Értem,érzem!
Törölt tag2012. február 10. 17:45
Törölt hozzászólás.