vonalkód

furjanos•  2012. február 10. 17:26

ami megmarad belőlünk elfér a vonalkódokon.
lefejtem bőrömről utolsó érintésed. végleg át-
költözök saját arcomra ahogy azt mindig is kérted.
életem nincsei közt ritka vendég a különös és csak
a puszta szó fordítja zárat. éjszaka van homlokom a
puha sötétben. kihűlnek a mellettem mindent takaró
tárgyak. a falakra merőleges vagyok a házsorokról
lefolynak az ablakok. a résen át szivárgó fényben
még magamhoz sem tértem. Szemlehunyva várok amíg
ezt a kávéillatot meg nem értem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Felice1732012. február 16. 22:23

Nagyon jó, bár nekem nem ez a vonalkód jutott először eszembe :D

Csuti7292012. február 16. 21:31

Tyű, szinte érzem a reggeli kávé illatát! Jó újra olvasni, köszönöm a lehetőséget! :)

Marie_Marel2012. február 16. 21:12

a házsorokról
lefolynak az ablakok.

Remek kép és az egész nagyon teszik. :-)

Harmatlotte2012. február 15. 14:22

Nagyon elgondolkodtató! Ide-oda cikázik az érzelmek, benyomások, a valóság és illúzió között, és ez a vibrálás teszi jó szabad verssé. Gratula!

kapocsi.ancsa2012. február 10. 21:18

Olyan mint egy képkavalkád.
Egybefolynak az élek benne.

Kicsikinga2012. február 10. 18:54

Nagyon örülök, hogy újra írtál, és én olvashattam!
Nagyszerű! Értem,érzem!

Törölt tag2012. február 10. 17:45

Törölt hozzászólás.