fabijoe blogja

Valamint kedves látogatók. Sajnálattal értesítelek benneteket, hogy a következő - nem meghatározott hosszúságú - időszakban ismét nem áll módotokban verset olvasni tőlem ezen a portálon, miután a portál szabályzatának félreértelmezése alapján Terror című versemet, amelyet a terror, az öngyilkos merényletek, és általában az erőszak ellen írtam a portál moderátorai képtelenek voltak megérteni, és erőszakosságára hivatkozva elutasítottak. Miután nem ez az első, és feltehetőleg nem is utolsó eset, hogy súlyosabb témákat feszegető verseimet a portál moderátorai nem tartják az "ifjabb korosztály számára" megfelelő tartalmúnak, arra a következtetésre jutottam, hogy semmi keresnivalóm nincs a portálon.
További jó olvasgatást kívánok mindenkinek.

Valamiért zavart vagyok,
és szégyenlem magam,
pedig szégyenre semmi okom,
és a zavar csak bennem van.

Hogy társaságból egy nap este
indulok haza,
Anna, az a csitri beste
túlságosan laza.

Ahogy' kinéz, hogy' tántorog,
mind azt sejteti:
a két sör, amit benyomott,
megártott neki.

...

Karon ragadva fölrakom
a villamosra őt,
nagy a tömeg, szorít nagyon,
kevés a levegő.

...

Ha meggondolom, nincs már reám
továbbra semmi szükség.
Én nem vigyázok többet rád,
vigyázzon rád az ég!

A korcsma már rég nem csárda.
A lánynevelde sem zárda.
Nem erdőn fosztogat betyár,
törvényeket tollba diktál.

Ma a hazug tisztességes,
és a Becsületrend fényes,
hogyha loptál milliókat
kifosztva a nyomorgógat.

Bezzeg, ha a lábad fájna,
s leülnél egy kőkorlátra!
Rögtön jön a felügyelő,
hogy bírságot szabjon ki ő.

Törvényt olyat hoznak csendben,
hogy bicska nyílik a zsebben,
s ha még szabadság tiéd lsz,
elmúlik az egész élet.

Szegény, öreg csavargó,
kapu alatt megalvó.
Nincsen neki egyebe,
csak a puszta élete.

Ver az eső, fú a szél?
Jobb életet nem remél.
Utcákon él egyedül,
míg jobblétre szenderül.

Tudod, nekem gyakran oda kell figyelnem,
hogy ne kezdjek hangosan zokogni,
főleg, hogyha utána olvasom egy versem,
és bárhogy erőlködöm, képtelen vagyok felfogni,
mi is lehet, az a dolog mélyen bennem,
ami erre az útra vitt?
Hogyan árusítom ki lelkem,
és teszem közszemlére itt
olyan gyarlóságaimat, mit mások
szégyellve rejtenének el,
hogy ne lássa senki. Én még mélyebbre ások,
hogy a napfény fedje fel
mindazt, mi gyarló, titkolni való,
és bennem a mélyben rág.
Na tessék! Ezt is csak úgy "lekentem".
És még mindig forog a világ.

2011. július 31. 21:10