fabijoe blogja

Egy a lényeg az éjjelben
Te is tudod jól:
Ha az este jól sikerült,
A kakas másképp szól.

Másként kel föl a Nap reggel,
Ha asszony nevet rád,
Másként iszod a kávédat,
Veszed föl ruhád.

Jobban megy a munka nappal,
Hogyha szép az élet,                                   (Ha sikerült az est,)
Jobban tűröd gondod, bajod,
Ha boldog a lélek                                       (Ha boldog a test.)

Nem tudom,
anyám fölvette-é
a haldoklók utolsó kenetét
mikor a nyáron
a kórházból hazajött
pár hónapig jobban volt
de aztán hogy karácsonyra
készült tudta ő is
hogy az év elején majd megint befekszik.
Még a karácsonyi vacsorát
megcsinálta és végigülte az ünnepeket
de két mozdulat között már
sokat pihengetett.
Hogy januárban bement a kórházba
tudtuk mindannyian
- és ő is pontosan -
hogy többé már nem jön haza.
Három hónapot feküdt benn
csonttá soványodott
ő aki annyira megtestesedett
úgy ötvenes korára.
Emlékszem ötvenéves születésnapját
ültük a nagyszobában
- a nagy család 
öcsém is ott volt még fiával
és első feleségével -
mikor elfújta a gyertyákat
elpityeredett hiába
az ötven év egy forduló
amint azt azóta magam is
Anyám soha sem járt templomba
és nem is tudtam róla
hogy "maga módján"
vallásos lett volna
még az egypártba is belépett
kellett az előléptetéshez
kellett a pénz a szövetkezeti lakás
a két gyerek apám tanárfizetése mellé.
Mikor utoljára láttam megharagudtam rá
mert kimondta az igazságot
amit utoljára házasságom előtt mondott
összesen egyszer mikor a konyhában
megmondtam neki eldöntöttem megnősülök.
Szombat  volt másnap nem is mentem be
látogatni a héten mindennap bent voltam nála
jobban volt egész élénken beszélgetett
még az ágyból is kikelt
bár támogatni kellett olyannyira
rettentőn lesoványodott.
És amikor hétfőn munka után
a kórházi szobába léptem
az ágyon friss lepedő fogadott.
Pap temette el. Tíz évvel korábban
nem hittem volna de addigra
ez is természetessé vált
mint ahogy az is hogy apám
rendelte meg neki az utolsó
szertartást.
Miért halnak meg mind a jó emberek
és én miért hogy még mindig élek

2011. augusztus 1.

("Nincs alku: én hadd legyek boldog!")

A nyárnak vége lassan, közelg a tél,
Ideje lesz a számvetésnek.
Uram, ha eléd állok majdan,
Hogyan számolok el Néked?

- Jól sáfárkodtál a rád bízott jószággal?
- Felneveltem belőlük párat.
- És hogyan álltál a boldogsággal?
- Megvallom, Uram, ez lelkemen szárad.

- Bűnös vagy tehát: nem tartottad szavam:
"Boldogan élj", mondottam, és hasztalan.
Eltékozoltad minden jussodat,
Ítéletem tehát: az örök kárhozat! 

2010. április 18.