fabijoe blogja

Tavaly írtam néhány verset, amit úgy hittem akkor, hogy szonett forma.Ezek közül az első már fönt van, a második most vár publikálásra. Az alábbiakban az első "szonett" egy kissé módosított formáját teszem ide, amiben a sorok már egységesen 10 szótagosak, (amit a főoldalra tettem, váltakozó sorhosszúságú, 9, 10, és 11 szótagszámú sorok találhatók benne, szinte véletlenszerűen). Az alábbiakban adom ennek a versemnek a "javított" verzióját, amiben a sorokat egységesen 10 szótagosakra alakítottam. A rímképlet  abab cdcd efe fef megfelel ugyan a szonett formának, de még mindig nem az igazi, hiszen még így sincs benne a jambikus lüktetés, azaz időnkét (eléggé gyakran) megbicsaklik, leginkább az utolsó előtti sorban.

Ez a verzió (szerintem) jobb, mint ami a főoldalra került, mégis azt hagyom ott, és az ezután következő (szintén tavaly megírt ) szonett-féléimet is maximum (ha lesz kedvem) itt javítgatom.

A szoba

Tíz éve, hogy kis szobámban élek,
Megszoktam már, hogy egyedül vagyok.
A változástól mind jobban félek,
És itt bent másokat sem zavarok.
 
Négy fehér fal fogja körbe létem,
Kicsiny szobácskám üres és sivár,
Nincs ajtó rajta nyitva résnyi sem,
és ablakán sem süt be napsugár.
 
De élni többé itt már nem tudok:
Mert falaim közt senki nem nevet.
Friss levegő nélkül megfulladok,
 
A négy fehér fal élve eltemet.
Meghalok, hogyha ajtót nem nyitok,
És nem sirat majd senki engemet.