Szülőföldem

 

Még napsugárnak is más a bája!

Rólad regél emlékezés fája,

van mennyi mézédes mazsolája,

sok keserű-édes mandulája!

A szülőföldem csodaszép tája!

 

Templomtorony, figyelted a kocsmát,

mostad volna mindkettőtök mocskát.

Másik irány azt tette szebb dolgát,

a gyermekzsivajnak játszott szolgát,

de a tudás írta ott a kottát.

 

Szembe veled láttad a sok rácsot,

dugdostak ott fegyvert meg tanácsot.

Adtak egymásnak emberek gáncsot,

féltve mástól kenyeret, kalácsot.

Súgva uszítva: Tudod kit bánts ott?

 

Hátad mögött füstölt néha gyerek.

Dohogsz: Ilyet nézni nem is merek!

Koruk miatt tágulnak a szemek,

ők még úgy vélik, sorsuk így remek.

De idő múlik, keh mozgat kezet.

 

Házak nem laknak be minden telket,

itt-ott tekintet üreset lelhet.

Kérdésre élet annyit felelhet:

Itt nem adok munkát, csak a terhet!

Élni vágyó lélek útra kelhet!

 

Kelet felé fekszenek jobb földek,

napsugarak kalászost gyötörnek,

s akik egymást vízcseppért ölnek.

Ki tagja tulajdonosi körnek,

azok Úrral esőért pörölnek.

 

Volt úgy, csatát nem kalászos nyeri,

na, lett földben paprika, tengeri.

Égben meg mily hang, ha jég elveri.

Vagy akadt dohány, pár kateszteri,

napraforgó, madár jól ismeri.

 

Föld Bácsalmás meg Bácsszőlős fele!

Homok. Olyan, hogy a mag kár bele.

Szőlőnek? Akác birkózik vele.

Értékének legbiztosabb jele,

bogáncs igen sok van arrafele.

 

Semmi ott úgy gyökeret eresztett,

ki volt lakó, mind szemet meresztett,

hitet, reményt, jövőt eleresztett,

tanyát elhagyva, belátta, vesztett.

Jézus is otthagyta a keresztet.

 

Gyermekkorom, mi mankóval haladt,

ma már látom, oly gyorsan elszaladt.

Rengeteg szépség bennem megmaradt,

szeretet Anyám szívéből fakadt,

mi ért e gyönyörű idő alatt!

 

Bárhol látom, nyílik a gólyahír,

szívem a vágyba bele-bele sír!

Orromba kamilla emléket ír!

Régi ligetek! Nyár, szenvedő nyír!

Mind olyankor feltör, mint a gejzír.

 

Szomjazó fenyők homoktengeren!

Hol Piszlancs annyit játszott énvelem!

Emlékek közt, de sokszor meglelem!

Szívem mélyére mindig elteszem,

gyerekkort, hol Anyám is int nekem!

 

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.02.16.