Neszi

Paci Laci

Egykor rég a holland partokon
barátság szelleme átoson,
meglengetve egy pár stafli fát,
egymáshoz lök két jó cimborát.

Nem tudták ők mi kezdődik el,
de vidámság közös útra lel.
Csak azt tudták, ahogy szólni kell.
Azt is, mikor. Vagy csak fül felel.

Egyik vehemens, fellobbanó,
másik lazább, olykor koppanó.
Évek teltek, nem napok hetek,
szálltak a vicces történetek.

Sok vidám, néha boszorkányos,
út pora így nem volt magányos.
Ritkán látták ki ad itt hangot,
bizalom nyújt mindennek rangot.

Szól egyik, szögedi betyáros,
pedig nevelte hagymaváros.
A másik mély, olyan bácskai,
s lettek egymás vidám társai.

A Gutenberg rajtuk segített,
közéjük kötelet feszített.
Korlát adta hozzá a postát,
betűhöz nem használtak rostát.

Másik gyalogolt volna ezret,
elsőtől ehelyett lemez lett.
Valakinek hiányzott a jel,
ott a másik kölcsönnel felel.

Pár idegen szó a fülre hat,
van ki lefordít néhány szavat.
Zenéhez, géphez kell a tudás,
biz akkor sem jön az elbukás.

Sok nevetés szelte az étert,
róva köztük pár kilométert,
építve a barátság várát,
amit víg emlékezés jár át.

Kit így barátomnak mondhatok,
érte szót vidáman onthatok,
ő biz egy makói nagy maci,
neve röviden: Paci Laci.

Neszvecskó Ferenc
Komló
2019.06.02.

Sírás

Sírt, rít, mi osont holland partokon,
fáj, ha hal szeretett barát, rokon,
a lélek ég, mar, átír dolgokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Jó barát ment, humorból napra kész,
ha étkezett, az volt nagy marhavész,
inni rá? Sosem számolt kortyokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Mennyi percünk lopta el kacagás!
Ha szórta kincseit e nagy dumás,
könnyek nevetve mutattak fogat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Bár vélt olyat, mit én sosem fogok,
-nem baj, ha a szív rablóért dobog-,
vitáztunk mi ezen hányszor sokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Hitte is mit mondott, - csak úgy lehet! -,
nyersen, nyíltan szórta az ihletet,
indulata szült sokszor gondokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Mondta azt, mindig jól ítél, szeret,
akit elásott, ötvenre temet,
ez nem hozott sokszor jó pontokat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Szerette, mit egykor muszáj lökött,
ám néha már e munkába nyögött,
-Sok mihaszna hagy trágyadombokat! -,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Rendre igény kicsit sok volt talán,
a böcsület vitt zászlót igazán,
- Trehányság vesszen! - volt a gondolat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Kicsit változott, fújtak új szelek,
lágyították bent, keblében nevek,
súgtak hangokat, újat, fontosat,
sírás, te, ne fojtogasd torkomat!

Oly közel volt már a múltnak bére,
de örök gyilkos vágyott szívére,
küldte folyón, mi lezár sorsokat,
sírás, te, most bömböltesd torkomat!

Neszvecskó Ferenc   
Bad Herrenalb
2021.08.08.

Trappol négy kicsi lába,

lép falkatag nyomába.

Táncol fekete orra,

ürgelyukakat vesz sorra.

Körötte szép zöld mező,

hol ember a tervező.

Trappol négy kicsi tappancs,

hang szól: Lemaradsz vakkants!

Mit szagol oly vidáman,

őz, róka otthonában?

Nagy a Fekete-erdő,

ő most benne tekergő.

Trappol négy örök zokni,

ehhez hozzá kell szokni!

Lóg kicsi piros nyelve,

pihenő nincs meglelve.

Istene mondja egyre:

Jöjj! Menjünk fel a hegyre!

Trappol négy nyuszi virgács,

hang olykor kutyakorbács.

Csattan, járjon nyomába!

Vagy marad fenyők sorába.

Ő már fáradtan szaglász.

Hol a lakás, a padlás?

Trappol négy kicsi talpa,

kalandvágy meg van halva.

Látnám a fehér tányért!

Felel Cuki gyomráért!

Polip csókol majd képen,

labdámmal alszok éppen!

Neszvecskó Ferenc

Bad Herrenalb

2020.02.16.

Akkor még gyerekkel volt tele sok véka,
-Csík-ér száraz partján meghalt minden béka,
így akarták ők megölni a sok gólyát. –
szülőfalum, ott rúgtam szét egy-két pólyát.

Hetediknek jöttem erre a világra,
értem is borult akkor minden virágba.
Elgyengít az emlék, múló szép érzelem!
Vélt zászlómra, oda a mákét képzelem.

Cseperedtem, még nem erdőszéli házban.
Leselkedtem, égtem olykor forró lázban.
Bátyám ugratott: „Öttem möggyet könyerrel!”
Követeltem én is azt, rögtön könnybérrel.

Öt voltam, majdnem szomszédék Erzsikéje
megmutatta, milyen szép az ő bibéje.
Vonzalmunk egy ártatlan sün piros vére
festette – sajnos- nem éppen hófehérre.

Egy vaspálca meg a kezdődő iskola
tüntette őt életemből végleg tova.
Ott meg a Zoli lett kenyeres pajtásom,
néha fojtogatni tanultunk egymáson.

Sakkozni meg a Tomi Szuper tanított,
de a siker bizony ebben nem vakított.
Együtt koptattunk sokszor íjat s nyilat.
Szívem oly sok szép közös emléket sirat.

Szomszédunkba egy fenyőerdő költözött,
minden évszakban nagyon szépnek öltözött.
Azóta is, ha fenyőlombokat látok,
eszembe jutnak a fák, régi barátok.

Úgy nyolc lehettem, egy kecskének mekegtem,
többiekkel tettem, majd velük remegtem.
eltépi láncát vadul, láb futni tanul.
Gazda minket szapul, sok gyerek csak lapul.

Kilenc pörgött, Baloggal beálltam bojtárnak.
Nem tudtuk, katonák mindenhol ránk várnak.
Erre tanárnőnk biztatott. Gizi, vénlány.
Sziszeg:” Te! Neked rossz lesz a bizonyítvány!”

Negyedikben az osztályfőnők, a Klára,
plántált belénk haragot az iskolára.
Nála méterrúd, vagy a vonalzó szára
csapott le serényen az ember fiára.

A sors -amit előre senki sem látott –
adta Vöröst, az egyik legjobb barátot.
Náluk mindig nagyon szívesen időztem,
bár játékainkban én csak néha győztem.

Már felsősként, úgy ötödik osztály táján,
banda bagóra vett rá a focipályán.
Mindegyikünk, ki ott hallgatást fogadott,
az önként vagy kényszerből cigit ragadott.

E tanévben az igazgatónő lánya,
a tanárnők egyik selejtes példánya,
tornaórán ötletért pofonnal nevelt,
s a kezem rögtön lendületből felelt.

Egy év múlva a kutya hármunk javára
tyúkot lopott Misi biztató szavára.
De az csak azért ugrott nyárson a tűzre,
hogy éjjel a róka találjon a bűzre.

Hetedik nagyrészt gondtalanul, vígan telt.
Sticc volt az kire a balsors akkor rálelt.
Megbukott cigivel, mentette mamája.
Jó ha az embernek él a családfája.

Az utolsó év, a világ lassan tárul,
Joci egy forintért pornóképet árul.
Csupán pár százat, túrják érte a házat,
hiába lázad. Sógor adta! Gyalázat!

Kati fehér ingben mutatja kebleket.
Igazgatónő int: „Na, ezt így nem lehet!”
Minket meg sem kérdez: Tetszik-e a tárlat?
Pedig nagyon jó, hogy elénk ilyet tárhat!

Na, vége! Ballagás, utána estebéd.
Mindent lehet! E gondolat nyilall beléd!
Melletted Misi, Oszi. Sör előttetek.
Diri jön, néz! Szól: „Fiúk, de gyorsan felnőttetek!”

Neszvecskó Ferenc 
Komló, 2019.04.06.