Neszi

 

Idegen ágyban

meghalni vágyban!

Nem kakasszóra

jött csóknak óra,

remegett tested

pont ezt kerested!

Perc mind mi így ment

sorsunkba mit csent!

Örömöt hívtam,

cipelték vígan,

elterült szerte,

négy fal terelte,

mennyezet zárta

sóhajt a szánkra!

Mi halkan indult,

mámortól izgult,

gyorsult a lépte,

csalt minket lépre!

Mindig elszáguld,

most is elárult,

nem maradt végleg,

hogy folyton égjek

általad, benned

öleljem lelked,

ő örök jóban

biztatna: Jól van!

Gyönyörben élve,

csak azt remélve,

kebledre zárna,

mi minden várna                                                  

testem és árnyam!                                                                   

Idegen ágyban.                                                                     

Bármikor látlak

egy érzés áthat,

az kábít újra

tehozzád bújva!

Körbe fon, elvisz,

vágy a szívnek hisz,

tüzet rak mindig,

bár néha intik!

Reggeli fényben

szívemmel égtem:

Szeretlek! Hullt szó,

szívedbe kúszó.

 

Imádom nézni

hogy tudsz igézni!

Minden kis tájad

rám szól: Bejárjad!

Nagyok meg főleg,

már tüntetőleg!

Reggeli fényben

szívemmel égtem:

Szeretlek! Hullt szó,

szívedbe kúszó.

 

Rád simult percem

szőtte a tervem,

legyen nagy háló

vágyat találó,

mi befon Téged,

körbe a lényed,

miből nem szökve

jössz velem kötve!

Reggeli fényben

szívemmel égtem:

Szeretlek! Hullt szó,

szívedbe kúszó.

 

Hívj! Ölelj! Ringass!

Repülve bírhass!

Szállok, hogy szállhass!

Fent, mennyben járhass!

Véget ér röptünk?

Földre megjöttünk?

Újra úgy látlak

énekelsz vágynak!

Reggeli fényben

szívemmel égtem:

Szeretlek! Hullt szó,

szívedbe kúszó.

 

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2023.06.04.

Borulj még rám drága Tündér!

Mielőtt még szóval ütnél

sorsra, létre, boldogságra,

minek hányszor sok az ára!

 

Borulj még rám, csak egy percre!

Ám de annak legyen mersze

elcipelni többi társát,

ne játsszon ő boldog árvát!

 

Borulj még rám átölelve!

Szivárványod itt meglelve,

nézni, falni velem színét,

szállni hagyni lelked szívét!

 

Borulj még rám ma és holnap!

Hisz a szívek így dalolnak!

Közrefogják ami nehéz,

amíg el nem fogy az egész!

 

Borulj még rám, legyél Napom!

Kitől lét örömét kapom!

Nappal is úgy, mint éjeken

lelked kábítsa életem!

 

Borulj még rám, maradj végleg!

Míg percek a Földön érnek!

Ha indulok port itt hagyva

tudd, majd várlak bárhol lakva!

 

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2023.05.07.

 

Párnád mögül

szemem örül,

úgy néz körül

terád fölül.

 

Párnád simul,

lelkem víg úr,

veled indul,

nálad csitul.

 

Párnád fölött

idő nyögött,

csókkal szövött

vágyban szökött.

 

Párnád sejti,

nem felejti

hang mit ejt ki,

elveszejti.

 

Párnád pirult,

arcod kigyúlt,

attól mi múlt,

mámorba hullt.

 

Párnád zárta

sóhaj látta

azt, mi várta,

szíved járta.

 

Párnád mögül

szívem örül,

miben röpül!

Kap örökül!

 

Neszvecskó Ferenc  

Peiting

2023.05.14.

Simogatlak. Miként szellő,

aki hozzád hányszor eljő,

hogy tőled a létet kérje,

érintve a mámor érje!

Körülveszlek halkan, lágyan,

cipeljelek megélt vágyban.

 

Átölellek. Mint szelecske,

szökj el bánat! Légy feledve!

Körbezárlak cirógatva,

tájaidat mind belakva!

Szórni szirmát boldogságnak,

ők gondokat csontig rágnak.

 

Elragadlak! Mint a szélvész!

Amint kertek alján szétnéz!

Hová elvisz ott Te várj rám,

ne maradjak én sem árván!

Szív meg többet nem is kérhet,

ha ez úton utolérhet!

 

Téplek! Marlak! Akár orkán!

Velem repülj vágyak ormán!

Harapd! Habzsold! Ők meg téged!

Együtt érjük meg a véget!

Azzal mennyből földre hullva

elvágyunk majd oda újra!

 

Rád terülök. Akár szélcsend,

amit öröm némán még csent,

hallgatva azt ahogy hártyán

a dobverőd hangja vár rám.

Azzal járod szívem, lelkem,

balzsammal kensz mindent bennem.

 

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2023.04.28.