Neszi

Három török égette hús,

ahogy adják az is gyanús!

Nemrég búúúú-zott, nem sarkantyús.

Zöldség hozzá, nem nagyon dús.

Az ég látja, sír is menten.

Szól: Na lásd, én így üzentem!

Ami van azt mindet bele!

Régi saláta levele,

büdös hagyma, csak egy fele.

chili, paradicsom vele.

Az ég látja, sír is menten.

Szól: Fogad nem erre fentem!

Pár sültkrumplit hozzákever,

szósz rajta már tőle hever.

„Edzsed madzsar” szókkal lever,

koporsódba szöget bever.

Az ég látja, sír is menten.

Szól: Őt sok hájjal megkentem!

Eszik, nem fakad nótára,

adag kicsi, mint az ára.

Na, de ez jutott mára!

Csak néz mérges barátjára.

Az ég látja, sír is menten.

Szól: Itt nekem nem jár szentem!

Vége, fizetsz, de most getrennt.

És étvágyad? Hát az elment.

Bőrig ázol, hiszed felment.

Jövődbe ezzel egy jel ment.

Az ég látja, sírva gyászol.

Szól: Éhesen, ázva mászol!

Neszvecskó Ferenc

Wiesensteig, 2019.07.20.

Emléke szívben dobog,
álmában hozzá robog,
vágy benne érte lobog!

De jön már az ébredés,
az ész szívbe érte vés,
hol a vele létezés?

Mennyit kell még így várni,
a szívet meg bezárni,
s külön utat járni?

Múlik majd a gyötrelem,
lesz szívemnek élelem,
megint együtt lesz velem!

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.19.

Átosonva sok-sok tájon,
hogy szívem nagyon ne fájjon,
hagytam ének rólad szálljon.

Búzamezők ingadozva
hajad érzem illatozva,
képzeletben idehozva..

Pipacsok meg ahogy nyílnak
teret adnak itt a kínnak,
mert ajkaid most nem bírnak!

Szépen nyíló kis virágok
én örömmel nézek rátok.
Azt idézik kit imádok!

Távolabb meg egy-egy bokor,
lágy zöld leveleken fodor,
emlék a szemedhez sodor.

Egy kicsit zöld, másik kékes,
felidézni milyen édes!
Rágondolok, szívem éhes.

Na,ott fenn meg felhőgomoly,
olyan mint a vidám mosoly!
Örül, hogy a szívem fogoly!

Mellette pár kóbor bárány
nézi miért megyek árván,
hol a szívben lakó bálvány?

Bárhol járok, bármit nézek,
ó, rögtön rólad idézek!
Suttognám Neked mit érzek!

Tudnád a Nap engem néz-e,
sugara Téged idéz-e.
Te vagy létem lépesméze!

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.14.

Rabok vagyunk mi mind, kik húzzuk az igát,
cserébe kapunk nyakunkba hamis hibát.
Mond, tudod te munkád ma mégis mennyit ért?
Főnök igen álszent hangja erre kitért.
Te csak állsz, meglepődsz, beszélsz, bárgyún nézel,
tetteidből, tudásból most jól idézel.
Hiába beszélsz, itt nem hat az értelem.
Ennek? Minek? Érti? Már nem is kérdezem.

Szervezéshez kevés, tachográfhoz sötét,
cégnél nyelve végzi a munkája zömét.
Itt így szokásos, ez magyar, barna szájjal,
ő felfelé csak nyal, lefelé meg szájal.
Magát levédené, téged uszítana,
kollégák között ellentétet szítana.
Eszedbe jut minden, főleg egy rokona,
s adott személy minek legyen otthona.

Neszvecskó Ferenc
Wiesensteig, 2019.07.14.