Jégkunyhó szíve

A Jégkunyhóban

jártál valóban?

Sör nem volt tárcás,

vendég hány bárcás!

Támasztva pultot

korty erőt nyújtott?

A szőke herceg

füledbe serceg?

 

Aki ezt mondja

szemeid gondja,

golyók kocsányon

asszonyon, lányon,

mit okoz látvány!

Homály nem hátrány.

Azt szóval szórja

hozzád mi tolja.

 

„Itt várnak éjek,

villannak rések,

kábítva elmét:

Ne számolj! Jer még!

Ruhámba itt-ott

rejts el forintot!

Nincsen csak márka?

Keblemre árva!

 

Ugyanúgy kellesz

ha dollárt ellesz!

Van több nagy címlet?

Vágyam ily hím lett!

Átnyújtva százas?

Több órám lázas!

Mind égne érted!

Akárhogy kérted!

  

Elfogynak számok?

Meghalnak álmok!

Ám arra kérlek

őrizgesd végleg

emlékét ennek

hány megvett percnek!

Bankjegybe bújva

hátha jössz újra!

 

E hely zár egyszer,

te ne feledj el!

Jegyezd a széket!

Itt várlak téged!

Lesz ami zizzen?

Úgy üdén, frissen!

Jössz üres zsebbel?

Egyedül menj el!

 

Hisz meg kell értsed,

az szívre mért seb!

Anélkül lázam

piheg csak gyászban!

Búcsúzol számtól?

Ő rögtön lángol!

Minél nagyobbtól?

Vágya úgy csókol!

 

Kortyok meghatnak,

jöjj hát apacsnak!

Miért? Ne kérdezz!

E szív mit érez?

Nálam is vannak

vágyai annak,

ki, ha bent lángol

ész kínban táncol!

  

Hiába szólal

fájó valóval!

Mi dobban vérben

dönt: Tűrd őt értem!

És hazug álmok

visznek mert vágyok

emberként arra

szerető karra!”

 

Jégkunyhó szíve

bárkit még hív-e?

Szépsége messze

homályba veszve,

hely már bezárva,

szék sincs mi várja,

nincs pohár, serleg,

nem jön több herceg.

 

Neszvecskó Ferenc

Peiting

2023.05.04.