Családom

Egy kislegény fején szőke fürt,

-ő tölti be a hiányzó űrt-

sokszor keltve anyja mosolyát,

fejecskén, hol sok gond folyik át.

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

A sajtom adtam volna érte,

de Ő azt akkor ott nem kérte.

Vidámság belőle úgy áradt!

Nem mutatta, hogy milyen fáradt.

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

Gyereke elhangzó nevére

öröm szállt gyönyörű szemére.

Én meg csak figyelmesen vártam.

De akkor már foglyává váltam!

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom.

 

Majd később egy jó vacsoránál

nevetett rám fogyó boránál.

Elrabolva szívemet végleg,

rabja lettem én akkor, tényleg!

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

Ettől kezdve náluk volt az otthon,

nem kellett éjt máshol lopnom.

Kislegényé volt szíve nappal,

nem néztem rá ezért haraggal.

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

De nappalra jöttek az éjek,

szívemre szeméből veszélyek.

Teljesen neki lettem rabja,

tüzet benne csókjával rakja!

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

Szőke legény kapott egy társat,

ha gondjuk van csók bizony várhat!

Szemünkben öröm drága könnye

nem fordult mérgező közönybe.

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

Gondok sokszor ha szembe jöttek

minket jobban egymáshoz löktek!

Szívünket a szeretet lakja,

neki vagyunk teljesen rabja!

Tudod olvasó barátom,

így lett szerető családom!

 

Két fiunk maga útját járja.

Szívem, lelkem ő csókját várja.

Boldogsága lelkemnek étek,

őt szeretve örömmel vétek!

Tudod olvasó barátom,

így van szerető családom!

 

Neszvecskó Ferenc

Komló,2019.06.03.