Vándordal

hosszú út van mögöttem
s hosszú van még előttem
elfáradtam, lefekszem
lágy álmomba menekszem

hajnalra tán elröppen
a fáradtság belőlem
a búbánat elillan
mire pillám kipattan

tovább űzöm sorsomat
egy-két derűs pillanat
mit megőrzök - remélem
-itt lapulnak zsebemben

morzsákat szedegetek
gyűjtök örömcseppeket
elkerül a fájdalom
hirdesse vidám dalom

a kék ég a fedelem
a napfény a kenyerem
árnyakkal nem verekszem
s egyszer tán letelepszem