Egy álmodozó gondolatai

hópihepaplan, lágy takaró,
kertemre halkan rásímuló,
tőle csend és nyugalom jár,
dunnába búvik már a határ

ez a nap szebb,
s tán derűt hozó,
lesz benne valami
kis bíztató,
nem nyúlhat mindíg
ködbe fejem,
nem markolhat örök
'semmit' kezem

megrázom magam,
és elindulok,
a hópelyhektől
majd erőt kapok,
tisztul a világ,
és nyílik a lélek
(de valahol mélyen
azért még félek)

dunnába búvik már a határ,
tőle csend és nyugalom jár,
kertemre halkan rásímuló,
hópihepaplan, lágy takaró