Egy álmodozó gondolatai

BOLDOG NÉVNAPOT MINDEN MÁRIÁNAK, MARINAK ÉS MARIKÁNAK!

Ma szürkeségbe bújt az ég,
ma szél fut egyre-másra,
ma nem vidám ez a világ
nem gondol a Máriákra.

A Máriákra én gondolok
köszöntöm szép szavakkal
- rímekből verset horgolok
mi Máriákat magasztal.

Legyen a kedvetekért borúból derű,
övezze ma napotokat szépség,
hisz a világ olyan nagyszerű,
s a felők fölött most is ott a kék ég!

Drága Erám, boldogságost,
bár rád most nem nap nevet,
kinti ködös téli idő
ne vegye el kedvedet.

Remélem, hogy szeretetben
telt - és nem csak ez a nap,
az év összes többi része
legyen "édes pillanat"!


NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

***

Látod, neked nem tudok...
Hagyományos mondatok
nem jutnak az eszembe
- ezt tedd el a zsebedbe.

Az ablakon kinézek
s inkább tőled idézek,
mert nálad csókot csen a hold,
s ülnek valami kottaként a fecskék,
s te a holdon jársz súlytalanul,
múlttalanul
- na, összeszedtem, tessék!

A tükör előtted homályos
- de annál jobban fénylenek a széplányok,
s te kaján vigyorral mondod mi benned van
- míg gyufád lángja ellobban.

De ez még messze, addig írj sokat,
és gusztáld csak a nyári lányokat.
Ez köszöntőféle akart lenni - nesze...
Boldogot! skary te Poet "karcmestere".

Egy szál sárga rózsát álmodtam ma neked.

Mosolyodnak zöldje - felém csillant szemed.

Messze vagy már tőlem. Két év...hihetetlen...

Velem élsz a nyárban - fákban, ligetekben.

Szavaid, s hogy voltál - bennem belül érzem.

Nem korlátoz  semmi időben és térben.

Érzések és álmok játszadoznak velem.

Legjobb édesanya - ez voltál te nekem.

Ma két éve ment el életem legfontosabb angyala...

Anyukám hiányzol!

Idén a Katalin hideg napot hozott,
a tél jégujjával az ablakon kopog.
Telihold az égen összehúzza magát,
neki is jól jönne tán egy meleg kabát.
Drága Katik, Katák, és ti, Katalinok,
nektek szól a versem - hiszen ez nyílt titok:
ma van névnapotok, s bár a kert már kopár,
nem színezi sziromözön, "deres már a határ".
Színes szóvirágból kötök nektek csokrot,
minden nap'tok legyen örömteli, boldog!