Egy álmodozó gondolatai

Ezt versenyre nem neveztem :)

Bablevest főzött jó anyám
jó lesz vidékre - így tanyán,
motyog,
s rotyog

a paprikás és füstös lé,
jó csípőset is tett belé
- pokolt
koholt!

Nem bírta apám, gyomra fáj,
bár tudta: enni vón' muszáj,
nem et-
te meg...

Anyám rossznéven vette, bár
felénk egyféle módi jár:
éhen
lészen

ki délidőre nem harap,
bíz az estig éhen marad.
Nincs más,
pajtás!

Ehetsz füvet a réteken,
vagy nem enyhítesz éheden
- gyomor
nyomor...

Kamránkba beszökni tilos,
finom puha kenyér - zsíros!
húzzál!
úgy ám!

Nem ettél délben bablevest
s lehajtottál már pár felest?
mohó
tahó!

Rágjad a küszöböt estelig
és időd gyorsan eltelik!
- mutat
utat -

Apám a drága mit tehet,
butykosból merít ihletet
szegény
legény...

Nagybajuszú fickó volt a Pál,
kovács volt ő, mindent kalapál,
egyszer az üllőre
lelógott a szőre
fogát kiverte - már csak kapál!

***
Féleszű tróger volt a Péter,
az agya mikró volt nem méter,
összevissza beszélt
de ebből jól megélt
mert pártszóvívőnek vették fel!

***

Éldegélt egy kedves lány Érden
egyszer úgy megrúgták őt térden
lejött a bal lába
fél lábon ugrálva
hogy hazaért az is nagy érdem!

***
Példás életet élt a Sára
nem kent ő krémet a hasára
de egyszer bekente
azóta hetente
kenekedni jár fel Budára.

***
Kocsizni tanult a jó Ödön
nem tudott átlátni a ködön
ihol a ködlámpa
Ödönünk fölvágta
- de nincsen benne semmi öröm!

***
Hírhedt leányzó volt az Etel
teste éke hatalmas kebel
ficsúrok ha megfogták
hűha de nagy! - ezt mondták
-s most Etelünk nagy segget nevel!

***

Apropó: tegnap Otikámékkal a Dagály strandon jártunk :)


Kürtös kalács, fahéjillat,
fagyi, csoki, jégkrém,
ha mákod van, nincs sorállás
a bódé-büféknél.

Papucs cuppog, labda pattog,
zsibongás ezerrel,
felfrissülni s nem aludni
jár ide az ember.

Mégis-mégis száz bocsánat,
éjjel nem aludtam ,
a forróság ébren tartott,
nagyon elfáradtam.

Lehetetlen itt szusszanni,
fejem felett surran
ez az őrült drótkötélen
(tán nyakamba huppan)

Jól van, értem: legyek ébren,
gyerünk be a vízbe,
vizipisztoly nem jó ómen
Otikám kezébe'...

Nagyi most én lelőttelek!
- csurran fejbőrömön
némi strand-lé, örülhetek
bár ez csekély öröm:

ami úszik a víz szinén
nem fér be a lukon
pici barna - eredetét
inkább nem firtatom...

Odébbmegyünk, átengedjük
másnak ezt a "rangot",
vizipisztoly-csatazajjal
töltjük meg a strandot!

Másnap aztán felébredve
csodálkozva sziszegek
a nap lángujjakkal festett
bőrömre tűzjeleket...

Most írogattam a Dreamingdays-be, közben beindult az agyam - és ez lett belőle:

Kék ég alatt, zöld fű felett
erre szökdel a képzelet,
idevonszol bárányt, nyulat,
(szegény pára nem jól mulat)
otthon hagyta puttonyát,
harmatosfű-nyoszolyát,
csodálkozva néz szemembe:
"Te még hiszel a mesékbe'?"