Egy álmodozó gondolatai

Látod, neked nem tudok...
Hagyományos mondatok
nem jutnak az eszembe
- ezt tedd el a zsebedbe.

Az ablakon kinézek
s inkább tőled idézek,
mert nálad csókot csen a hold,
s ülnek valami kottaként a fecskék,
s te a holdon jársz súlytalanul,
múlttalanul
- na, összeszedtem, tessék!

A tükör előtted homályos
- de annál jobban fénylenek a széplányok,
s te kaján vigyorral mondod mi benned van
- míg gyufád lángja ellobban.

De ez még messze, addig írj sokat,
és gusztáld csak a nyári lányokat.
Ez köszöntőféle akart lenni - nesze...
Boldogot! skary te Poet "karcmestere".

Egy szál sárga rózsát álmodtam ma neked.

Mosolyodnak zöldje - felém csillant szemed.

Messze vagy már tőlem. Két év...hihetetlen...

Velem élsz a nyárban - fákban, ligetekben.

Szavaid, s hogy voltál - bennem belül érzem.

Nem korlátoz  semmi időben és térben.

Érzések és álmok játszadoznak velem.

Legjobb édesanya - ez voltál te nekem.

Ma két éve ment el életem legfontosabb angyala...

Anyukám hiányzol!

Szülinapra keresgéltem
színes virágszirmokat,
szavak voltak rájuk írva:
néhány kedves gondolat
arról, hogy az életedben
legyen mindíg napsugár,
mosolyt terem még számodra
a rád váró forró nyár!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA MACIKÁM!

Az évek telnek és látod,
lelkemen gyűlnek a ráncok.
Rám sokasodtak a percek,
réteget rakodtak rám,
bennem a nélküled reszket
- tudom, ez az én hibám...
Harmincöt éve enyém vagy,
s tizenhét éve hogy nem.
Nyáron és télen, mikor fagy
múlt időt dobog szívem

- fájba csitult szerelem -

***Mert ma van (lenne) a 35. házassági évfordulónk***


***

Csokrot kötögetek finom mosolyokból
pici emlékekből - egy-egy mozdulat -
közben belül fájás izzó tüze tombol.
Jégbe fagyott világ. Dermedt pillanat.

Régen, mikor együtt kézenfogva mentünk,
gyermeklépteimet óvtad szüntelen.
Féltő puhaságod mindörökre eltünt.
Csak hiányod hagytad örökül nekem.

Anyácskám te drága, ugye látsz most engem?
Úgy szeretném hinni: szívem dallamát
érzed, dobbanásom - dübörög a csendben
szeretetet üzen csillagokon át...