Egy álmodozó gondolatai

Napfényből hajtogatott csónakok
komótosan úsznak a Dunán,
fejemben torlódnak mondatok,
nincs papír mire leírnám.
Jó ez a semmi ami elrepít
- míg visz a villamos -
a nyár karjába kap,
szeret és felhevít,
lelkemben pattint szikrákat,
azok tükröződnek a széles vízen,
s ott fenn a kék most rám nevet
- futnak a fellegek -

...de jó hogy élhetek!

***

A 19-es villamoson született sorok - PöttömPöttyhöz igyekezve :)

Gondolataim a nőnap kapcsán...

Álmodtam neked
rajzot - színeset,
nem lett remekmű
(nem illet érte
szép medália,
nem állítaná ki
a Nemzeti Galéria)
sem díjnyertes pályamű

- csak egyszerű -

néhány vonal,
hogy tudd, és lásd,
s Te illesz hozzá
folytatást!
Jó lesz neked,
s jó lesz nekem,
így lesz egész

(az életem)

Tovább porolgattam :)))

Ringass el édes szavaddal,
nyugtass bűvös sóhajoddal,
vártalak, kellesz nekem,
többé nem eresztlek el.

Beszélj hozzám, mondd hogy vársz rám,
hogy karod lesz puha párnám,
mennybe szálló boldogság
tündér álmot bocsájt ránk.

Bélyegezz meg szerelmeddel,
jelölj meg szép hű szíveddel,
nem szégyellem, kell nekem,
éltet ez a szerelem!

Porolgattam még...

Nincsen napom,
nincsen álmom,
csak te vagy
a boldogságom...

Nincsen hangom,
nincsen csendem,
beszélj hozzám:
bíztass engem!

Nincsen gyöngyöm,
nincsen kincsem,
rajtad kívül
semmim sincsen!

Te nem leszel-
-semmim sem lesz,
így hát kedves
nagyon kellesz!