Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sorspillanat - apám halálára
dreaming58• 2009. június 16. 14:47
...látom anyám,
ahogy sikolt egy álmot,
látom anyám,
ahogy jajgat tűnt jövőt,
hallom anyám,
amint átkozza Istent,
vádlón kiáltja:
...miért tetted velem,
ó mondd Istenem?!
...látom anyám,
kinek elveszett minden,
látom anyám,
ki már nem is maga,
látom anyám,
ahogy magába fordul:
ahogy ellepi
a komor éjszaka...
...látom anyám,
amint összeroskad,
hallom, ahogy kérdi:
Ó, mondd, most mit tegyek?...
látom anyám,
ahogy szemfedőt markol,
látom magam előtt,
ahogy ölel egy koporsót,
s látom magunkat:
...két riadt kisgyerek...
****************************
(...nem egészen 33 éves volt, mikor meghalt - itthon - összeesett, és vége...ez április 19-én volt - 41 éve...
Én 9 évesvoltam, az öcsém másfél - Anyu 30!... :S ...
Elektránál olvasgatva találtam egy kérdésfelvetést:miért, hogy egyre kevesebb a vallásos ember...ennek kapcsán ötlött eszembe ez a kép...)
dreaming582009. június 17. 22:10
Szia Szuzuskám!
Köszönöm hogy olvastál :)))
szuzus2009. június 17. 21:26
Versedet olvasva törnek elő bennem az ismerős érzések. Egy szó nem esik az elmentről, inkább az itt maradtak riadt, tehetetlen összeomlását érzékelteted. A Fájdalmat. Önkéntelenül megváltozik bennünk valami, talán meg sem tudjuk fogalmazni szavakkal, hogy mi. Csak kérdés a kérdésre, miért a miértre, de választ, a megnyugtató választ sehonnan nem várhatjuk.
Megrenditően szépen leírtad édesanyád Fájdalmát.
Üdv.:szuzus
dreaming582009. június 17. 21:09
Köszönöm kedves Sziszi - azt is, hogy itt jártál :)))
sarandisziszi2009. június 17. 21:03
A VERS:
:(
GYÖNYÖRŰEN MEGÍRTAD A FÁJDALMAS KÉPET, AMIT GYEREKKÉNT KELLETT MEGÉLNED...
sarandisziszi2009. június 17. 21:01
LEHET, HOGY MOST OSTOBÁNAK TARTASZ, DE A LELKE MÉLYÉN MINDENKI VALLÁSOS.
TUDOD, MIKOR VALAMI NAGY BAJBAN VAN BÁRKI, MINDIG EZ HAGYJA EL A SZÁJÁT:
-ÉDES ISTENEM...
dreaming582009. június 17. 20:59
Köszönöm, hogy olvastátok...
Törölt tag2009. június 17. 20:47
Törölt hozzászólás.
melinda232009. június 17. 20:06
Nagyon szomorú.:(( Könnyet csalt ki a szememből.:(( Sajnálom és mély részvétem.:(( Tudom ezzel nem segítek...:(
LIne2009. június 17. 17:05
Óóóóóó!
nagyon szomorú.
(ma emlékezős hangulatban voltam én is)
dreaming582009. június 17. 11:40
Szia Elektra!
Köszönöm, hogy olvastad :)))
Elektra2009. június 17. 11:10
Üdv!
A versed gyönyörű!
séf duvre!Igazi remekmű.
A halál utáni üresség érzését mindannyian ismerjük,mindannyian veszítettünk el már valakit,akit szerettünk...
Én is.Legelőször nagyanyámat 13 éves koromban.
Ő nevelt fel.Imádtam.Nagyon hiányzik.
Hirtelen ment el.Nem sírtam.Nem ordítoztam.Nem csináltam semmit.Mert akkor,egy kicsit én is meghaltam vele.
Életem folyamán sokszor voltam hitetlen,volt hogy Isten létét is kétségbe vontam,haragból,kiábrándultságból,gyerek es bosszúvágyból...
Idővel megértettem,hogy Istennel nem hadakozni kell.
Elfogadtam a halált,és azt hogy a földi élet csak egy pillanat,az örökélethez képest.
''Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra,
szárítkozni kiülsz az örök napra.
Leszárad rólad múló földi voltod.
Boldogságod száj nélkül is
a sirályoknak elsikoltod.''
Isten szeret minket,vajon mi is szeretjük őt?
Látom a keresztet,
Jézust,amint összetörten felkiált:
''Istenem,Istenem,miért hagytál el engem?''
Magára vette minden ember életét.
azok sorsát is,akik a bűnben vagy az Istentől való távolság sötétjében kínlódnak.
Istenem,miért...?
Kiáltásában ott volt a te miérted,édesanyádé,az enyém,az emberiség összes miértje.
Jézus nem szüntette meg a szenvedést,de magára vállalta,betöltötte jelenlétével.
Reményt adott.
Reményt az örök életre.
''a halál nékem nem fekete börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt-lenn a földön,
s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, -
ez a halál.''
/Gárdonyi Géza:Útra-készülés/
dreaming582009. június 16. 19:51
Laci: neked is mély részvét :(
dreaming582009. június 16. 19:51
Szia Maya!
Köszönöm, hogy olvastad :)
Törölt tag2009. június 16. 19:03
Törölt hozzászólás.
mezeimarianna2009. június 16. 19:00
Jaj Istenem!!!!Szívbe markoló!!!!
dreaming582009. június 16. 18:55
Ja, és Laci még csak annyit - ezek ''csak'' a fiatalon távozottak...de ezen kívül itt a házban szemem láttára ''mentek el'' apai nagymamám(és ő is csak 63 volt), meg a nővére az én keresztanyám aki már ugyan 70 múlt - de ő is itthon.. :S
dreaming582009. június 16. 16:58
Emikém: :))))
def.67-892009. június 16. 15:47
Fájdalmasan szép a versed, itt ülök a gép előtt szavak nélkül, baráti csendet küldök Éva!
dreaming582009. június 16. 15:40
Szia Crusader!
köszönöm szépen :) - azt is, hogy olvastad...
Sajnos nekem az átlagosnál is több ilyen ''emlékem'' van... apám (33), sógornőm(40), férjem(44), férjem unokaöccse (21!!!) - mind-mind fiatalon...
Szeretettel Éva
Törölt tag2009. június 16. 15:34
Törölt hozzászólás.