Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lélekvesztő
dreaming58• 2009. június 22. 17:37
Tétován bolyongok lelkem sötétjébe'
hiába kutatok, nem találok fényre...
Óvatos léptekkel rovom az utamat,
de csak botladozva érintem a falat...
Kiutat keresek ebből a börtönből,
kóborlok fárdtan, majd kezdem elölről...
Szánalmas emlékek integetnek nekem,
ostoba gondolat - el nem is hihetem:
...nem érek ki soha, itt töltöm életem,
itt fogok lépdelni körbe-körbe végleg,
nem látom az ösvényt melyen elérnélek,
nem jutok el hozzád, nem érintlek téged...
...ezt nem teheti meg énvelem az élet...
********************************
(...ez is régebbi - most nem ilyen sötét a helyzet...akkor halt meg Kedves apukája /tavaly novemberben/ és nagyon mélyponton volt - így vele együtt én is ... :S)
Törölt tag2009. június 27. 21:48
Törölt hozzászólás.
dreaming582009. június 27. 21:33
Szia Arszak!
Azon vagyok - csak kevés sikerrel :S
Törölt tag2009. június 27. 21:11
Törölt hozzászólás.
dreaming582009. június 24. 09:23
Szia Magdi!
Köszönöm :)))
ambrus.magdolna2009. június 24. 08:59
Ismerős érzés és remekül megalkottad ezt a verset,átjárta lelkem minden zugát!
Gratulálok!
Nagyon jó vers,akár a többi versed!
dreaming582009. június 22. 18:00
:)))
mezeimarianna2009. június 22. 17:46
Istenem!!!Mintha csak magamat látnám!Remek!!!Nagyon tetszett!!!