Klaudia hangja

detukla•  2020. február 26. 13:17

Szerény remény

Régen még jó voltam magamhoz,

önérzet súrolt a halálhoz,

megkarmolt, de nem ölt meg,

sebem szív alatt viseltem,

néha megnyílt, s alvadt vérrel

beterítette az eget.

Az ellopott órákban

nem fér el a fájdalom,

a boldogság puzzlejét

egyszer talán kirakom.

Szókardokkal nem harcolok,

ölbe ülve hozzád bújok,

csak egy kicsit, nagyon picit

szeress még egy évben kétszer,

én azt szépen összegyűjtöm,

lélekplakátra ragasztom,

és mindenhol eldicsekszem,

megérte a megszületést

az örökbe kapott szeretés.

detukla•  2019. december 3. 15:17

Támasztó

Nyugtalan gyermek és

nyugodt felnőtt,

szembekötősdit játszunk szavakkal.

Kendő a kép

a nagyok világában,

s tükör az arc

a kicsinyek között.


Tetteim közül

kihalászod a fogbaszorult

darabokat,

s köpéssé válok, ha nyálnak akarsz.


Megkapaszkodtál egy földön álló lábban,

s az öreges fej bölcsességével takarózol.

Félsz haláltól s magánytól,

mint én az ujjaim közül

kicsöpögő időtől.


Egyformák vagyunk:

menekülők a térben.

Ki országot vált a megváltásért,

ki szoknyákat cserélget.

Azt hisszük, legyőzhetjük

a világmindenséget.

detukla•  2019. október 29. 20:50

Ítélet

Partra vetett halként
 vergődnek a napok, 
tátog a kiszabott idő,
már nincs bocsánat, 
nincs feloldozás,
arcod sötét holdként
lebeg az űrben, 
és nem hiszed, 
hogy lesz valaha
 feltámadás.
Elhalkulnak a szavak,
elzáródnak a csapok,
s te szemek nélkül
nézed a lélek lapjára
nyomott pecsétet,
mely álmatlan éjek
tintájából kevert
aláírt kilakoltatás.

detukla•  2019. október 24. 12:46

Fogdatusa ( Auschwitzi siralom)

Szögesdrót az éj homálya,
bolyong a fájdalom benne,
lehull a kín az út porába,
s nincs lelke, mit kilehelne.


Őszi sugár, síró lámpa,
kemencék torkában tüzek,
kőágyakon hason fekve
csonttá meredtek a szüzek.


Széldobálta falevelek,
lehullanak, mint az élet.
Némán síró emlékezet,
nyomort jajgatnak a képek.


Penészszagù az elmùlás,
hamuból nincsen már vigasz,
lelkek mélyén iszonydùlás,
és sírok fölött láng virraszt.

detukla•  2019. október 9. 22:35

Címke

A sötét pincében rejtőzve
csomagoltam ajándékodat,
mint sötét cselekedeteket.
A homályban elfelejtettem
eltávolítani az árcímkét.
A sötétség ára
rajtunk ragadt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom