Klaudia hangja

Valami kellene az elérhetőségből
fakadó közöny kiszáradt cserepébe,
valami tébolyult és veszett őrültség,
ami visszatérít a megszokottság,
a pongyolaság levetkőzéséhez,
valami körvonalazottan érzelmes,
értelmes, felkavaró vibrálás
a hátad közepétől a lábujjadig,
oda és vissza, le és fel,újra és újra,
hogy érezd a folyton útonlevés
gyönyörét, az örök körforgásban
rejlő és abból kipattanó energiát.
A megérkezés megállás. Mozdulatlanság.
Elmúlás. Elesés. Minden céltérés
hidegségbe fagyott forrás és elégés.
Lassú és egyenletes halálba fordulás.
Minden megszűnésének axiómája.
Csak a folytonos mozgás termékeny.
Utazz! Haladj bennem és magadban!
Tervezz és végezz!
Élj! Éljek!