Zenekar és zeneszerző kerestetik

 

Ha nem az Ördög

Vezényli szíved himnuszát,

Ha meghallod a forgatagban

A koldus sóhaját,

Ha nem „döf hátba” naponta

Pár aljas "jó barát",

Ha felhajthatjuk együtt még

Az Élet hűs borát,

Ha hited nem csak tenyérnyi,

Mert úgy nincs esély,

Ha lesz még néhány pillanat,

Mely a Békéről mesél,

Ha nem borul ránk lepelként,

A félvilágnyi gyász,

Ha elhiszed, hogy van remény,

S nem béna csendben állsz,

Bridge:

Akkor talán még nem veszett el minden,

S két hajléktalan nem kap össze egy csikken.

Refrén:

Rajtad múlik és rajtam,

S szemedbe nézve látom,

Ellenségem leszel,

Vagy maradsz barátom.

Ha némák mind a fegyverek,

Mert közös lesz a szó,

Ha bírák előtt végzi majd,

A faját eláruló,

Ha nem vág majd lelkeket,

Az Ördög simán zsebre,

Ha nem pásztáz szüntelen,

A jövő célkeresztje,

Ha a Béke galambot,

Nem főzzük meg levesbe,

S ha valóra válhat egy nap

Végre már Isten terve...

Bridge:

Akkor talán még nem veszett el minden,

S két hajléktalan nem kap össze egy csikken.

Refrén:

Rajtad múlik és rajtam,

S szemedbe nézve látom,

Ellenségem leszel,

Vagy maradsz barátom.

Ha átérzed a lényeget,

Mért születtél a Földre,

Bár nem lettél még óriás,

De nem is vagy már törpe.

De amíg a Pénz vezérel,

Nincstelen a szíved,

Osztol, szorzol józan ésszel,

S bankszámládat nézed.

Bridge:

Az igazi érték értéktelen,

Hisz mindenkinek a jussa,

Szinte látom, Isten bólint,

És Ő már csak tudja.

Refrén:

Drágakő, s pénz tengernyi,

Márványból épülő jövő...

Mindez értéke nekem semmi,

Csak a szeretni, s szeretve lenni.

+

Az igazi érték ennyi,

S nem veheti el senki.

Ha nem érzed át a lényeget,

Mért vagy itt a a Földön,

Akár a halálraítéltet

Egy óriási börtön,

Körbezár a létezés,

S menekülni nincs hova,

És persze a börtön őr,

A Múló Idő maga.

Bridge:

Az igazi érték értéktelen,

Hiszen mindenkinek a jussa,

Szinte látom, Isten bólint,

És Ő már csak tudja.

Refrén:

Tengernyi pénz és drágakő,

Márványból épülő jövő...

Mindez nekem egy nagy semmi,

Csak a szeretni, s szeretve lenni.

A hosszú úton

Eltévedek néha,

De nem leszek,

A Sors kezében préda ,

Amíg a hitemből jut

Minden egyes napra,

Érzem, hogy rálelek

A helyes útra újra.

Bridge:

Bármi lesz is,

Azt már most tudom,

A saját sorsom

Én kovácsolom.

Refrén:

Te is tedd azt,

S ha erről szól az Élet,

Hidd el bírja,

Végig majd a szíved.

Kalapács hozzá,

Ugye tudod, nem kell,

Csak legyél te is,

Úgy igazából ember.

Arra menjünk

Egy irányba tartva,

Hol arról szól

Ez a földi játszma,

Nem támad többé

Ember-ember ellen,

Ideje lenne már

Végre hinned ebben.

Bridge:

Bármi lesz is,

Azt már most tudom,

A saját sorsom

Én kovácsolom.

Refrén:

Te is tedd azt,

S ha erről szól az Élet,

Hidd el bírja,

Végig majd a szíved.

Kalapács hozzá,

Ugye tudod, nem kell,

Csak legyél te is,

Úgy igazából ember.

Embernek maradni

Ragadozók között élve,

Egységet alkotni

Százszor félbetépve,

Romhalomból építeni

Ledönthetetlen várat,

S ha kifogy majd végre,

Üresen hagyni a tárat.

Bridge:

Ideje volna ezt tenni végre,

S ezernyi tévút nem csalna lépre.

Refrén:

Mélyből fakadó tiszta érzés,

Vezérelje a léptedet,

Nem lesz kétely, nem lesz kérdés,

Végig ott martad veled.

Voltam már sokkal jobban,

Ha kérdeznéd, hogy vagyok,

Éhes szemmel méregetnek,

A jól szituált emberfarkasok.

Felfalnának úgy,

Hogy hozzám sem érnek,

A lelkem kell nekik,

Hogy nekik behódolva éljek.

Bridge2

Mosolygok csak a szemükbe nézve,

Engem soha nem csalnak lépre.

Refrén:

Mélyből fakadó tiszta érzés,

Vezérelje a léptedet,

Nem lesz kétely, nem lesz kérdés,

Végig ott martad veled.

Ha Jézus él,

Nagyon nincs jó kedve,

Mert amit tett,

Mindhiába tette?

Tudod jól a választ,

Nem áltatlak én,

De hogyan nyújtson támaszt,

Ha haldoklik a fény?

Bridge:

Az egyiknek a pénz és a hatalom,

A másik megfagyhat egy fapadon.

Refrén:

Hát idejutottunk

A saját keresztünket hordva,

Az egyik hisz még,

A másik ördögszolga.

Mond csak, te melyik vagy?

A döntés rajtad áll.

Ha szűköl a farkas,

Az úr, a „birkanyáj”.

Ha Jézus él,

S bár megleled szívedben,

Nincs esély

Bénult, néma csendben.

Ha szól hozzád,

Csak süket fülekre lel,

A mobilvilág

Jobban érdekel.

Jézus él!

Ez nem is lehet kérdés,

S ezerszer több annál,

Mint bennünk egy érzés.

Sír a Szél,

S az Ég ejt könnyet értünk,

Önmagunkkal

Rég szembe kéne néznünk.

Bridge:

Az egyiknek a pénz és a hatalom,

A másik megfagyhat egy fapadon.

Refrén:

Hát idejutottunk

A saját keresztünket hordva,

Az egyik hisz még,

A másik ördögszolga.

Mond csak, te melyik vagy?

A döntés rajtad áll.

Ha szűköl a farkas,

Az úr, a „birkanyáj”.