Zenekar és zeneszerző kerestetik

Ha te vagy a kérdés, leszek a válasz,

Ha te vagy a lépés, leszek az út.

Valami érzés, valami támasz,

Hadd legyek láng, ami érted kigyúlt.

Lobogok éjjel, lobogok nappal,

Nem olthat el semmilyen szél,

Ülj le mellém, ha hűvös a hajnal,

S a Csend majd csak nekünk mesél.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Ha te vagy a tánc, én a dallam,

Ami mindíg magával ragad,

Ha te vagy a ház,én tégla a falban,

Vagy csak egy földre hullt lakat,

Nézd, nyílni kezd az ajtó végre,

És belép a Szebb Jövő,

Ha fárad majd szíved lüktetése,

Leszek én az őserő.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Vannak akik lenyomnák a mélybe,

„Érjen véget már a szenvedése.”

A másik meg elfordulna gyorsan.

„Ahogy van,úgy minden nagyon jól van.”

A harmadik bólintana éppen.

„Jobb neki,mintha élne térden .

A negyedik mentőövet dobna,

„Ha kimentem,biztos jó pont volna.”

Bridge:

Az ötödik én lennék,

S beugranák érte,

Mert szavak nélkül tudom,

Egy kicsit még úgy élne.

Refrén:

Van kinek fuldoklás az élet,

De ettől még ne érjen majd véget,

Hiszen a part már itt van oly közel,

Kapaszkodj belém,én nem engedlek el.

Tudom néha

Rád szakad az ég,

Mert úgy érzed,i

Itt nincs már menedék,

Csak egy csobbanás,

S minden véget ér,

De hadd legyek

Az utolsó esély.

Bridge2

Már most tudom

Hogy beugornék érted,

Mert ideje volna

Végre tényleg élned.

Refrén:

Van kinek fuldoklás az élet,

De ettől még ne érjen majd véget,

Hiszen a part már itt van oly közel,

Kapaszkodj belém,én nem engedlek el.

Téves úton téblábolva,

Belelépünk a nagy pofonba,

S rájövünk,egy ring az Élet,

Nem valami matek képlet,

Amit megoldanak mások,

Ha padlót fogtam,hát felállok.

Mert a bíró rám számolna,

S jövőmre az káros volna.

Bridge:

Csimpaszkodunk az Életbe,

S az Ördög el, még nem cseszte,

Mert szeretetre is éhezve,

Rátapintunk a lényegre.

Refrén:

Van aki csak lent ül a nézőtéren,

De van még,aki sosem lenne tétlen,

Hisz zajlik éppen életének meccse,

Nehogy már egy patás elcseszhesse.

Száguldanánk észtvesztve,

A kanyarban sem fékezve,

De így meg, sosem érkezünk,

A pokolba lesz ingyenjegyünk.

Az Ördög sosem adja fel,

Mindíg itt lesz túl közel,

Kiüthetem akárhányszor,

Feláll, s aztán körbetáncol.

Ez egy örök küzdelem,

A Békét mégis meglelem,

A kesztyűt mindig felveszem,

S amit kell, azt megteszem.

Bridge:

Míg csimpaszkodunk az Életbe,

Az Ördög el, még nem cseszte,

Mert szeretetre is éhezve,

Rátapintunk a lényegre.

Refrén:

Van aki csak lent ül a nézőtéren,

De van,aki sosem lenne tétlen,

Hisz zajlik éppen életének meccse,

Nehogy már egy patás elcseszhesse.

Amikor azt érzem, hogy többé

Az Élet már nem lehet jó barát,

Legszebb álmom válik köddé,

S eldobom,mint szakadt rongybabát.

De semmi sincs kőbe vésve,

Hisz tudjuk, minden változó,

S a szívünk varázsfonalával

Hinni kell, még megfoltozható.

Bridge:

Tétován mozdult, s én döbbenten álltam,

Rám nézett éppen, oly régen vártam.

Refrén:

Egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Egy rongybaba végre életre kelt,

Hát hozzám lépett és átölelt.

El sem  hiszed tán,de mézvirág illata volt,

S a Valóság tétován egész a földig hajolt,

Mert egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Megírhattam volna mindössze,

A szívem egyik bús dalát,

De felhajtottam inkább,

Az Élet édes, hűs borát,

S néhány pohár után,

A Szív máris így kiált,

Ha itt a perc, a várva várt,

Tegyünk most végre hát csodát.

Bridge:

Tétován mozdult, s én döbbenten álltam,

Rám nézett éppen, oly régen vártam.

Refrén:

Egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Egy rongybaba végre életre kelt,

Hát hozzám lépett és átölelt.

Hiszed, vagy mégsem tán,

Mézvirág illata volt,

S a Valóság tétován,

Egész a földig hajolt.

Mert egy rongybaba végre életre kelt,

A kishitű szíveknek ezzel felelt,

Ha könyv lennél,

Fellapoználak,

Ha vak remény,

Mégis látnálak,

Hogyha az ébredés,

Én a hajnalod,

Vagy csak egy kődarab,

Ha el, sosem dobod.

Bridge:

Van, aki elköszön,

De van, aki megtalál,

Hát nem mondd kérlek

Azt, hogy "soha már".

Refrén:

Jól elbújtál lelked rejtekén,

De mégis érzem,rádtalálok én,

S láss csodát,omlani kezd a fal,

Nem ismerlek még, de érted szól a dal.

Ha a Csend lennél,

Számodra én a Szó,

Ha az óceán,

Én az egyetlen hajó,

Ha titkos kis sziget,

Mégis felfedeznélek,

S irígy a nagyvilág,

Mikor partodra lépek.

 

Bridge 2:

Minden,ami létezik,

Egyre visszavár,

Hát nem mondd kérlek

Azt, hogy "soha már".

Refrén:

Jól elbújtál lelked rejtekén,

De mégis érzem,rádtalálok én,

S láss csodát,omlani kezd a fal,

Nem ismerlek még, de érted szól a dal.