Tavaszköszöntő

cseszlovak•  2012. november 5. 21:46

Mostanra furcsa, sűrű köd telepedett
körbe a fűre, fákra
hajamat is belepte, arcom is
egészen síkos lett tőle
de nem panaszkodom egyáltalán
végül is szeretem ezt
azért is említem sok sorban
teljesen rímtelenül


A
kárhogyan is lesz, ezt most
el kell mondjam
úgy szeretem két kezembe venni
gödröcskés arcodat
piros vasajtó félig-rejtekében
lopva fogni kezed
kibomló hajadban látni
lelakott arcomat

R
ecsegve-nyikorogva lépek
öreg vagyok immár
ha hegynek vesszük utunk
le-leülök a földre
kialvatlannak tűnök, meg
borostás is vagyok
arcot, hajat, kezet mosni
nem túl jó nélküled


Ide lyukadok ki, akárhányszor
ezen gondolkodom
persze itt vagy nekem ajtó rejtekében
zuhogó esőben
váratlanul a buszmegállókban
Tűzoltó utcában
néha nálunk - hegységnevű utca
tizenhat szám alatt


Aztán továbbérünk, új
kihívás felé
de még nagy szerencse, hogy az
nem történt meg
pedig keresgéltünk, ösztönösen
sokszor, lágyan
tudtam én azt mindig:
"szerelemmel szeress!"


Nos hát azt hiszem, hogy
ezért is van a köd
körbetelepedve fákon
kézen, arcon
de ez nem baj, bár így
nem jön az a válasz
amit minden kérdés
meg akar találni


Nincs itt semmi hiba
sötétben is látok
igaz kevesebbet szem-
üvegem nélkül
újféle boldogság lakik
most szívemben
simogasd meg arcom
köszöntelek TAVASZ

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cseszlovak2012. november 10. 09:46

igazából az maximum önirónia.... részemről ez a szerelem őszinte volt és iróniától mentes... ;)

Holdontul2012. november 8. 21:33

Némi iróniát érzek benne:)

cseszlovak2012. november 6. 11:34

szia. köszönöm az olvasást és a hozzászólást.

10082012. november 6. 09:53

''arcot, hajat, kezet mosni
nem túl jó nélküled''


van benne néhány telitalálat
tetszett így rímtelenül, ahogy kiömlöttek
belőled a gondolatok

Üdv Zsuzsa