Soha

Harsanyi•  2020. szeptember 12. 16:56  •  olvasva: 81

Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Szálltam, valamikor úsztam,

valakitől váltam, valakitől útra

keltem, valamikor áztam, valamikor égtem,

de sohasem láttam egybe az egészet.


Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Gyöngyeimet szórtam, jobbra- balra mentem,

százszor mondtam jól van, sokat feleseltem,

csillagként ragyogtam, majd felfalt az enyészet,

de sohasem láttam egybe az egészet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Harsanyi2020. szeptember 28. 06:31

Köszönöm, hogy olvastad.

legland2020. szeptember 27. 20:48

Mindig látunk valamit, néha a szívünk mondja meg, néha meg az eszünk, hogy mit. Ismerős érzések, tetszett a versed!