Harsányi blogja

Harsanyi•  2020. szeptember 16. 11:22

Valahol egy buszon



    (Egy részét hallottam)

    - Vedd fel a szájkosarat! Hányadika van ma?

    - 12.-e

    - Akkor Mária nap van.

    - Letöltöttem egy játékot tegnap, egy G.I. Joe-sat.

    - Mária napkor anyámmal templomba mentünk. Apám haragudott érte, félt, hogy beárulják a munkahelyén. Alávágnak, ahogy ő mondta, akár kis is rúghatják. Anyám tüntetőleg szépen kiöltöztetett és kissé gunyoros mosollyal elköszönt apámtól. Én közben hol az egyikre, hol a másikra néztem és nem tudtam mi a gond az egésszel.

    - Neked gond ha áthívom Sanyiékat játszani?





Harsanyi•  2020. szeptember 14. 06:42

Együtt

Nekem mindig is olyan volt a hit,

mintha együtt vesztettünk volna el valamit.

Mindenki hűen keresi kutatja,

még az is aki szívből igazán tagadja.


Ha vágy nélkül szeretsz az már a hit,

mert megláttad benne azt a valamit,

ami mindent átölel és mindenben él,

a szíveden keresztül is Ő zenél.

Harsanyi•  2020. szeptember 12. 16:56

Soha

Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Szálltam, valamikor úsztam,

valakitől váltam, valakitől útra

keltem, valamikor áztam, valamikor égtem,

de sohasem láttam egybe az egészet.


Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Gyöngyeimet szórtam, jobbra- balra mentem,

százszor mondtam jól van, sokat feleseltem,

csillagként ragyogtam, majd felfalt az enyészet,

de sohasem láttam egybe az egészet.

Harsanyi•  2020. szeptember 11. 16:10

Nekem nem

A pinceklubból felmentünk a második emeletre,

ott is osztálybuli volt, együtt táncoltunk egyet,

úgy összebújva, ahogy a nagyok, tetted a szépet,

nekem meg a szívem megtelt melegséggel.

Visszamentünk és a lányválasznál

már a többiek előtt nem vállaltál.

Ott már ment a smár és az egyebek,

azt az émelyt soha nem feledem.

-Ez az élet? Gondoltam, - ez a nász?

Nekem ez nem buli, egy frászt

fogom magam blamálni ezekkel

-az Ég biztos nem erre teremtett!

Jó szerelmesnek lenni, meg ilyenek,

az a melegség ami átjárja a szívemet,

az nagyon jó, de több nem kellett

sokáig, plátói szerelmek

terelték jobbra-balra a lelkemet.

Az az erő, amit ez adott

feltölthette volna a Napot.

Harsanyi•  2014. március 11. 16:28

Úton


Ez a világ a hitemből kinevel.
Ténfergek, mint egy eltévedt idegen.
Vastagon keni a masszát az arcomba,
nevetséges ez, de nem vicces adoma.

Bódultan rágyújtok még egy utolsóra,
s reggel az utcába beforduló pap
elmegy mellettem, mert ő már tudja,
lelkemet bocsátottam áruba.

- De kinek kell egy ilyen hitvány termék -
röhögnek a buták és a lángelmék.
Látod barátom, ezért kelek útra,
mert itt már rég végéhez ért a csúszda.

Vállamra veszem az üres tarisznyát
s keresem, kinél lehetek tanítvány.
Világtalanként bolyongok utamon,
a földi királyság nekem nem jutalom.

Csak ember akarok lenni és nem szent,
de erre is egy egész élet elmegy.
Csillagtól tanulok, talán elérem.
Visszatérek, ha az életre megértem.