Zavaros

Nincs fekete, se fehér,

Mindenki a szürke egy keverékében él. 

Nincs objektív, nincs határozott, 

Csak a kevert van, 

Aki végletes, elkárhozott..

Ha gyengédségre vágysz, nem kapod, 

Ha durvaságra, nem kapod, 

Végtelen szerelemre, nem létezik, 

Minden csak összemosott, kiolvashatatlan paca,

Ébreszt a vekker, na azt lecsaphatod.. 

Mindenki máshogy éli meg magát, 

Minden út helyes, nincs bíró, 

Te vagy a bűnöző, s a préda, 

Mindenki a saját történetét írja. 

Bonyolult, göcsörtös, beteg szálakat, 

Vesztett helyzetet, boldog életet, 

Nincs mérték, se megértés, 

Nincs ki fogná a kezedet. 

Az egész oly összeférhetetlen fertelem, 

Ez maga a szépség, a rejtelem, 

Hogy senki nem lát bele a könyvedbe,

Titok marad az életed. 

Te vagy a magad filmjének a sztárja, 

S várod hogy mit rágjak a szádba. 

A saját bábod vagy, marionett, 

A saját életed éld, másoké helyett!