Világi cél

Olvasom a szennyet,
már nem valogatok,
áradata felhígult,
nem látom tőle a világot.

Nincs már sehol sem objektív,
minden csak szubjektív szubjektív szubjektív...
Senki nem akar normális lenni,
mindenki csak gazdag akar lenni,
nincs megnyugvás, mindig a zsibongás,
akarat érvényesítés, puszítítás.

Hová tartunk ha nem a feleszményített mélybe?
Húz a pokol, s azt hiszed jó,
örülsz neki, van ki befogad.
De közben a szíved teremti a világod,
nem más tálalja az igazságot.

A külcsíny és csip csup fontosabb mint valaha,
minek az értékrend? ki se törli a valagad..
Elfajzottak, gonoszak vagytok, 
szeretitek élvezni a mocskot.

Kérlek mondjátok el, mi az ami vonzóvá teszi
a romhalmazt, a pusztítást miért élvezi?
A világ mocska lett a mennyei célotok,
egykori lelketeken csak sárnyomok,
csak ez emlékeztet egykori önmagatokra,
más nem, hisz se a nyomor se a gondoszság,
nem velünk született.

Legyetek csak gonoszak,
irányítson titeket a pénz,
nem lesz nektek jobb,
csak nagyobb a feszültség.
Kirakatba! Oda vagytok jók.

De már oda se, kívül is látszik a nyomor,
hogy lelketek fekete mint az éj,
mindent kibír az ilyen gyomor,
élj keseűséggel.. élj a hibáiddal..