Vigyázok Rád Édesem

Vigyázok Rád Édesem
avagy a virág, a Nap és az Esthajnalcsillag története

Szeretlek én Kincsem, ó nagyon Téged,
Olyan vagy nékem, mint égen az Esthajnalcsillag.
Mielőtt leszállna az éjszaka,
Csak Te ragyogsz nekem a homályban.
Utánad feltűnik vagy száz apróbb csillag,
De csak Téged látlak, drága Esthajnalcsillag.
Az éjszaka már kibontotta sötét szárnyait
Csendes szuszogás hallatszik,
Ilyenkor jó, ha magam vagyok itt.
Magam vagyok, mert még nem vagy velem;
De várom már azt az időt, Szerelmem!
Várom, hogy újra csak Téged láthassalak Csillagom,
Hiszen a Nap előtt is Te vag, ki még látható, Csillagom.
Hasad a hajnal, a szürkület felszáll,
Nem látlak már édes Bogárkám.
De a Nap aki látja a bajomat, rámmosolyog és noszogat:
'Ejj, Te kis virág, miért búsongsz?
Hisz Te vagy az egyetlen, aki mindíg mosolyog.'
A kórók a földön mind grimaszolnak,
Míg a virág felismerri egyetlen szerelmét a Napban.
'Hogy lehetsz hát itt Szerelmem?
Az előbb még a csillagban láttam szép lelked, Lelkem.'
'Te drága kis virágom,
Úgy szeretlek Téged ezen a világon,
Hogy éjjel-nappal vigyázok Rád egyetlen Drágaságom!'


Szeged, 2009.04.16. 22:28